Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
VII. A ceglédi református egyház harangjainak története
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE Az új harangok, amelyek tulajdonképpen a régi két harang ércanyagának beolvasztása útján készültek, a következő súlyúak lettek: a legnagyobb 17 mázsa és 3 és 1/4 font, a második 8 mázsa 93 és 1/4 font, a harmadik 5 mázsa 30 font, s így a régi 17 mázsa 13 és fél fontnyi súlyú harangokkal szemben az új három harang 14 mázsa 13 fonttal lett nehezebb. A három új harang összesen 31 mázsa 24 és fél fontot tett ki. A három harang öntéséért a két nagyobb haranghoz készített „serpenyővel” együtt összesen 3994 forint 54 kracjárt kellett fizetni. „Ezen summát akkori főbíró Farkas Mihály és gondviselő Forró Gergely jelenlétében 1819. esztendő szeptember 27-ik napján a nevezett deputátus urak - akik a harangok átvételével meg voltak bízva - be is fizették.” Ezeknek a harangoknak a felírását nem ismerjük, csak a kis csengettyű harangról tudjuk azt, hogy annak oldalán ez a rövid latin nyelvű felírás volt olvasható: „Fudit Henricus Eberhard Pestin 1819. A ceglédi ref. ekkla öntette tulajdon költségén. ” Az új harangok a következő napon már meg is érkeztek városunkba, ahol azok látására egybegyűlt a lakosság apraja-nagyja. Az egykorú feljegyzés azt mondja, hogy a „harangok felrakattak ugyan azon esztendő szeptember 27 és 28-ik napjain Horváth Márton, Csorna István és Szalay István molnármesterek által, úgymint akik az eklézsia iránt való buzgóságból már az előtt a haranglábakat minden fizetés nélkül elkészítették”. A három új harang annyira megtöltötte a tornyot, hogy abban már a régi csengettyűt, mely 161 fontot nyomott, nem lehetett elhelyezni, így hát ezt a kis harangot eladták Mikula József helybeli tímárnak 192 forintért, s helyette az eklézsia ezen a pénzen 8 forint pótlással ugyancsak a pesti harangöntő Éberhardt Henrichtől egy kisebb csengettyűt vásárolt 90 és 3/4 font súlyban”. így lett tehát a ceglédi református szent eklézsiának ugyanazon egy esztendőben (1819-ben) készült négy új harangja. Mikula József a régi csengettyű-harangot az evangélikus egyháznak vásárolta meg, s az akkoriban alakulófélben levő ev. egyházközségnek ez volt az első és egyben az egyetlen harangja. Emlékezzünk meg arról is, hogy a harangok ára nagyobbrészt a hívek adományaiból, vagy amint korábban mondták „alamizsnájokból, leginkább pedig ezen szt. eklézsia elöljáróitól összeadott pénzből gyűlt össze”. Megemlíti az egyház históriás könyve, hogy a harangok öntésére adakozók nevei az összegek feltüntetésével összeírattattak, hogy az a „maradék előtt is tudva legyen” és emlékezetnek okáért a listát elhelyezték az eklézsia ládájában. Ez a névsor annyi más fontos irattal és okmánnyal együtt elveszett. Az eklézsia kasszájából erre a célra ezüstben 117 forint, papírban pedig 200 forint adatott ki. A többi, mintegy 4000 forint a hívek önkéntes adományából jött össze. E harangok hívogatták hétköznap, vasárnap Isten imádására az embereket, elsiratták a halottakat, köszöntötték az élőket.- 139 -
