Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
V. A zöldhalmi templom reménysége
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE V. A ZÖLDHALMI TEMPLOM REMÉNYSÉGE 1936-ban a Konventnek egy rendelkezése értelmében Cegléden is keresztül kellett vinni a nagy egyház széttagolását, s az intenzívebb lelkigondozás miatt előbb egyházrészekké, majd később a fejlődés egy másik szakaszában önálló egyházközségekké kellett szerveződnie a ceglédi egységes nagy egyháznak. Ez a szerződési folyamat nem a presbitériumtól és nem a gyülekezet tagijainak igényeképpen indult ki, hanem egy felsőbb és országos rendelkezés következtében. A ceglédi hívekben nem élt a szétosztódás gondolata és vágya. A nagytemplom a hatalmas gyülekezetét összetartotta, és olyan mély belső kötelékekkel fűzte egybe, hogy annak széttördelését a hívek közül senki még gondolatban sem merte megkockáztatni. Felmerültek olyan tervek, hogy a város különböző helyein - iskolákban, vagy alapítványi házakban, vagy e célra épült kultuszi helyeken - tartsanak istentiszteleteket, de arra a gyülekezet tagjai közül még csak gondolni sem mert senki, hogy a kereszteléseket, az esküvőket, az élet nagy és nevezetes alkalmainak megáldatását - általában - ne abban a templomban végeztessék, ahol az ősök tették ugyanezt. A nagytemplom áldott összetartó erejét senki jobban nem méltányolta, mint maguk a hívek. A magasabb egyházi hatóságoktól jött rendelkezések az ilyen helyi vonatkozású tényeket igen kevéssé vették figyelembe. Amint az újvárosi - vagy amint abban az időben nevezték, a déli - egyházrész megalakult, előtérbe nyomult az újvárosi templomnak vagy imaháznak a kérdése. Felsőbb rendelkezés értelmében elsőnek ez az egyházrész választotta meg 1938. január 16. napján tartott presbiteri gyűlés meghívása útján lelkipásztorát, Bükki Zsigmond somogycsurgói lelkipásztor személyében. A lelkészválasztás után természetesen nem a külterületi imaháznak a kérdése lett a fontos, hanem az, hogy az egyházrész minél intenzívebben legyen ellátva lelkigondozás szempontjából. Ezért előtérbe nyomult az újvárosi templomnak vagy imaháznak az ügye. 1937. november 5-én tárgyalta a presbitérium a zöldhalmi híveknek imaház építés ügyében benyújtott kérelmét. A presbitérium sajnálattal állapította meg, hogy a Nagytemplom 1936-ban bekövetkezett tűzkatasztrófája következtében ezt- 121 -
