Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)

IV. Az újvárosi templomtervek és a templomház

Dr. Szomorú István

ban. E rajz szerint készült volna egy téglány alaprajzú, egy tornyú, kb. 15 méter széles és 35 méter hosszú templom, amelynek az apszisa alatt lett volna elhelyezve, kb. ott, ahol a templom szószéke és úrasztala lett volna megépítve, az a családi sírbolt, amelyben aludta volna szüleivel és legközvetlenebb hozzátartozóival együtt örök álmát a hagyományozó. A templom vasbeton alapra épült volna részben téglából, részben pedig terméskőből barokkos díszítő' elemekkel. A főhomlokzati részben egy főajtóval és az északi és déli oldalon egy-egy oldalajtóval. Az ajtók mellett jón stílusú oszlopok, a díszítések természetes és műkőből készültek volna. A templom fó'részén 2x2 ablak, az apszison ugyancsak 2x2 ablak, s a karzat irányában két oldalon egy darab kettó's kisebb ablak. A templom belső' tere a padlózattól számítva 11,60 méter, a torony gombjának magassága pedig a föld színétől számítva 46 és fél méterre volt tervezve. A templom belső terében mintegy 500 személy részére lett volna ülőhely.

A tervek hiába készültek el. A háborús és a háború utáni különleges viszonyok következtében az újvárosi templom nem épülhetett fel. Kádas Mihály is meghalt, az egyházra hagyományozott 42 kát. hold földet kiosztották, majd a birtok egy termelőszövetkezeti csoport tulajdonává lett, így eredeti rendeltetésére nem lehetett használni. Kádas Mihály a háború utáni esztendőben már látta, hogy eredeti terve nem valósulhat meg, ezért feleségével közös egyetértésben olyan értelemben készített egy másik végrendeletet, hogy amennyiben a változott viszonyok a templomépítést nem teszik lehetővé, akkor az egyház a hagyományozott vagyontárgyak ellenértékeképpen egy tüdőbeteg-szanatóriumot építtessen, mely a hagyományozok nevét viselte volna. Ebből sem lett semmi.

Ma már nemcsak a reménység és a vágy él a lelkekben, hogy az újvárosi templom oly sok terv, oly sok nehézség, oly sok imádság után végre Isten dicsőségére megépül, és áldás lesz mindazoknak, akik hittel és szeretettel keresik fel akár a nagy bánatok, akár a nagy lelki örvendezések idején mindaddig, amíg meg nem érkezünk abba a városba, ahol nincs templom, ahol szemtől szembe szemlélhetjük állandóan hatalmas Istenünket.- 120 -