Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
I. Az ősi templom
A CEGLÉDI REFORMÁTUS TEMPLOMOK TÖRTÉNETE ban az egyház múltjának neves kutatója, S. Szabó József szerint „eddig egyetlen oklevél vagy krónikás adat sem található, mely csak távolról is bizonyítaná, hogy a cseh husziták Magyarországon templomokat építettek”. A templom gót stílusban épült, s külső formája olyan volt, hogy a rác papok görög jellegűnek tekintették. A templom főtengelye, mint fentebb is mondottam, kelet-nyugat irányú volt. A főkapuja nyugat felé nézett, ahol a pap lakása feküdt. A jelenlegi katolikus templom építése alkalmával kiásott fundamentumok világosan mutatták, hogy a főfalak egy öl vastagságúak is voltak, ami gót stílusú templomnál szokatlan és szinte érthetetlen. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a templom egyúttal a lakosság menedékhelyéül is szolgált, másrészt pedig a templom a helyszínen található anyagokból épült. Cegléd határában csak a durván megmunkálható, könnyen szétmálló és az idők viszontagságait kevéssé bíró mészlerakódásokból képződött úgynevezett tufa, vagy népies nevén darázsköveket lehetett találni. Az ásatások azt is bizonyítják, hogy a templom körül ugyancsak a falakon belül, mégpedig a templom északi oldalában terült el a temető. Ez a temető a jelenlegi városháza és a Gombos ház területén feküdt, és azt több nemzedék használta, már a reformáció elterjedése előtt. A protestáns hitre térés után azonban őseink ezt a temetőt nem használták. Helyette új temetőt kezdtek a városon kívül, azon a magas fekvésű részén a mai Kossuth Ferenc út környékének, ahol jelenleg a Földművesszövetkezet pincéi terülnek el. A reformáció általános elterjedése után, már az 1567-i zsinat kánonai határozottan eltiltották a templom közvetlen környékére való temetkezést. Ennek a zsinati határozatnak őseink eleget is tettek, melyet oklevél híján bizonyítnak azok a leletek, melyeket az újabbkori házépítések és egyéb ásatások alkalmával a jelenlegi borpincék környékén is találnak. Ezt a temetőt református őseink 1778-ig használták, azóta a terület teljesen beépült. A templom külső és belső díszítéséről keveset tudunk. A jelenlegi katolikus templom építése alkalmával felszínre került leletekből azonban arra lehet következtetni, hogy az ősi templom a kor színvonalán álló szép és komoly építmény lehetett. Az ásatások alkalmával márványlapokat, oszlopfőket, faragványos és díszítményes köveket, nagy sarokvasakat, egy aranyozott keresztet, sőt szétolvadt harangércet is találtak a föld mélyében. Ezek valószínűleg úgy kerülhettek, oda, hogy a reformációra való áttérés után őseink a templomot katolikus jellegzetességeitől megfosztották, a díszítményeket leszedték és a templomon kívül töltésnek használták. Ebben a korban a templomok puritán jellegére igen sokat adtak, és nem tűrtek a protestáns ősök semmi olyan díszítményt, ami a templom katolikus jellegét mutathatta volna. A templomba két karzatot építettek: egy nagyobbat az ifjabb gyülekezeti tagok és egy kisebbet a „deákok számára”. A földszinten külön ültek a férfiak és külön a nők, e célra beépített padsorokban.- ll -
