Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
I. Az ősi templom
Dr. Szomorú István A templom ügyében 1752-ben felvett tanúvallomásában Tar Pál 98 éves tanú azt vallja, hogy ő „atyjául is, hajdani Tar István túl, ki is 110 esztendős korában halálozott meg, azt hallotta, hogy még azon hajdani időben is Czeglédi városának lakosai mind Kálvinisták voltak légyen”. Vallja azt is Tar Pál, hogy a templom „sindeles” volt Cegléd második pusztulása idején, 1559 körül, amikor is öt esztendeig pusztán állott a város és a templom, mert a lakosok elmenekültek. Visszatérés után, bár a templomnak igen „avitt födele lévén falai épek valának, még a vakolás is kívülről, belülről meglévén rajta, a bolthajtásnak nem látozatván semmi hibája, még székek is lévén benne”, első gondja volt a lakosságnak, a templomot rendbe hozni és használható állapotban helyezni. Később az időjárás viszontagságai miatt a bolthajtás egy része beomlott. Azt famennyezettel pótolták, s csak az úgynevezett „szentély” feletti rész maradt bolthajtásos. * * * Hogyan lett ez a Nagy Lajos király idejében épült és a Szent Kereszt feltalálása emlékére felszentelt római katolikus templom református őseinké? A templom a római katolikus egyház protokollumának feljegyzése szerint 124 esztendeig volt katolikus templom. Azt, mint fentebb mondottuk, Nagy Lajos király idejében minden bizonnyal a Clarissza apácarend építette a már 1350 körül épített Szent Anna kápolna mellé. A templomban katolikus hitelvek és szertartások szerint dicsérték Istenüket a régi ceglédiek, s nagy veszélyek idején katolikus himnuszokban hívták benne segítségül Máriát és az egyház szentjeit, míg végre a mohácsi vész körüli időkben Ceglédre is eljutott a híre az új tanításoknak. Cegléd a nagy átmenő utak mentén feküdt, itt ágazott el az út Debrecen, Szeged és Temesvár felé. A lakosok marhakereskedéssel és tőzsérkedéssel foglalkoztak. Az új idők új eszméi a ceglédiek szívében is hamarosan jó talajra találtak. A török hódoltsággal egy időben kezdett terjedni városunkban is a reformáció tanítása. Az első magvetők neveit alig ismerjük, de azt határozottan tudjuk, hogy 1545 körül itt már szervezett református gyülekezet volt. A városnak valamennyi lakosa papjával együtt magáévá tette az új tanítást, s fokozatosan elhagyta a katolikus hitelveket, azután a szertartást is. Az áttérés munkájában jelentős szerepe volt egy bizonyos Balázs nevű katolikus papnak, aki maga is reformátussá lett. Az új hitre való áttérés belső zavarok nélkül, egy hosszabb és természetes folyamat következményeként állott elő. A szomszédos Kecskeméten egy ideig közösen használták a templomot a reformáció hívei és a római katolikusok, de úgy látszik, túl sok szóbeszéd, szitok és egyéb egymáshoz való szó esett „e kétféle nép között”. Már 1564-ben, tehát a reformáció terjedésének első időszakában megállapodtak abban a kecskemétiek, hogy az öreg templomot a katolikusoknak engedik át, és egymás szidalmazását megtiltják, s a reformátusok fából építenek maguknak templomot. Hasonló a helyzet Nagykőrösön is. Az első időkben ugyanazon templomban- 12 -
