Szomorú István: A ceglédi református templomok története (Cegléd, 2001)
I. Az ősi templom
Dr. Szomorú István A hiányos közbiztonság miatt a török időkben a várost „földhányások, kőfalak és sáncok védték”. A védelmi berendezések rendszeres ostromot nem tudtak feltartóztatni, amint azt a városnak a török alatt bekövetkezett három pusztulása eléggé bizonyítja, de ezek a falak és árkok elégségesek voltak arra, hogy a kóbor katonák, a szegénylegények és rablóhordák a város lakóit ne tudják váratlanul meglepni és kifosztani. A legszilárdabb építmény a templom volt, melyet még külön is körülvettek erős kőfallal. Végveszedelmek idején ide menekült a város apraja-nagyja, s a férfiak a támadás ellen a kőfalak mögül védekeztek. A rácdúlás idején 1707-ben Félegyházi Tamás rektor így esett el a templom kapujában, „aki midőn a templomnak ajtaját napkeletről jelesen oltalmazá, egy rác katona által meglövettetett”. Bizonyos az, hogy a város legfontosabb eseményei a templom körüli térségen zajlottak le. Ez a térség területileg azonos lehetett a jelenlegi Kossuth térrel, csak annál lényegesen kisebb volt. Ennek a térnek a közepén - a jelenlegi római katolikus templom helyén - hossztengelyével kelet-nyugati irányban feküdt az ősi templom. Hübner Emil - a ceglédi római katolikus egyház történetírója - azt álltja, hogy a templom „a mostani helyén állott, azonban más helyzetben. Ahol a mostani templomnak a szentélye volt, ott a réginek a hajója volt, tehát éppen megfordítva feküdt.” E felfogása szerint a templom déli oldalán, vele egybeépítve feküdt. Ez csak úgy képzelhető el, ha a templom kelet-nyugati irányban feküdt hossztengelyével, mert Hübner-féle leírás szerint a kápolna a templom hajójával lett volna egybe építve. A kelet-nyugati irányú fekvést bizonyítja az is, hogy ebben az időben a templomokat még szinte kivétel nélkül mind úgy építették, hogy annak szentélye kelet felé nézzen. De bizonyítja még az is, hogy később, a templom 1753-ban történt elvétele idején a bizottság a főoltár nyomait is felfedezte a templom belsejében, melynek hossza egy öl és másfél lábnyi volt, s „ez észak-déli irányban volt elhelyezve”, tehát nyugatra nézett, vagyis merőlegesen volt elhelyezve a templom főhajójának tengelyére, amint az minden templomban lenni szokott. A templom építésének ideje ismeretlen, de hogy az 1417. esztendőben már fennállott, bizonyítja az, hogy a templom elbontása alkalmával - 1820-ban - találtak egy olyan tetőgerendát, melybe az 1417. évszám volt jól láthatóan bevésve. Ez az évszám nyilvánvalóan vagy a tetőszerkezet építésének idejét, vagy pedig egy nagyobb javítás időpontját jelezte és örökítette meg. A római katolikus egyház levéltára sem tartalmaz adatot arra nézve, mely csak hozzávetőlegesen is bizonyítaná a templom fundamentuma elhelyezésének vagy felszentelésének időpontját. A templom a város történetének egyéb adatai szerint minden valószínűség szerint Nagy Lajos király idejében épülhetett. Egyes történetírók szerint a templomot csehek vagy cseh földről ideszármazott husziták építették. A közhiedelemmel és szájhagyománnyal ellentétben azon- 10 -
