Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

I. A földművelés kezdetei

9. ábra

A primitív földművelő kultúrák és a vadász-gyűjtögető kultúrák elterjedése Európában i. e. 6000-ben (A): i. e. 5000-ben (B); i. e. 4200-ban fC) és i. e. 3000-ben (D) (Waterbolk, 1971, in Struever, 1971)

időszakos lakóhelyül szolgáltak. A famegmunkálást igen széles körben alkalmazták. Az edényeket általában ragasztott kéregből készítették (Clark, 1975).

Jelenkori gyűjtögető-vadász társadalmak. Harris (1977) izgalmas tanulmányban vizsgálta a „towara” mezőgazdaságot. Azt bizonyítja, hogy a korábbi elképzelésekkel ellentétben, a populáció mérete nem határozza meg közvetlenül a tápanyagszükséglet alakulását. Erre mutatnak pl. Kung Bushmen (Lee, 1969), Hadza (Woodborn, 1968), Mbuti (Furbull, 1968) és egyes észak-ausztrál csoportoknál (Gould, 1969) végzett vizsgálatok is. Egy-egy személy 2—5 órát fordít naponta különféle gazdasági és mezőgazdasági munkákra. Ezek a primitív társadalmak trópusi sivatagban, félsivatagban vagy éppen esőerdőben élnek.

Harris érdekes megközelítésben vizsgálta a primitív társadalmak tápanyagszerzési módszereit. Ezeket két csoportba sorolta, amit stresszhelyzetként értékelt. Egyik a létfenntartás stressze a vadászat és a gyűjtögetés során, a másik a tápanyagtermelésre való átállás stressze. A létfenntartás esélyeinek vizsgálatakor figyelembe kell venni az emberektől független és a tőlük függő fizikai környezet változásait, továbbá a gyér szükségletből származó kompetíciót, a társadalmi nyomás szerepét. Amobilitás lassulása is hatással van a gyűjtögetés sikerére.

38