Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

V. Élő ékszerek

Gyors fejlődése miatt csak rövid ideig tartható cserépben, kisebb ládában a a lakások erkélyén az eukaliptusz, az ausztrál őslakók életfája. Égig érő ágairól szállt a földre Tangaroa, az élet istene. Fájára telepszik az elhunyt lelke, innen ugrik a nagy mélységekbe. Tané isten villám képében telepedik az eukaliptusz lombjába; itt gyülekeznek az istenek gyermekei, a szárazföldi és vízi madarak. Ha madárcsapdát állít a maori, e fához fohászkodik; a rajta lakó istenség a leáldozó nappal tér nyugovóra. Arra kéri a vadász az istent, hogy ne legyen üres a hálója. A nyílvesszőt és még sok más szerszámot is eukaliptuszból készítik. A fa gyökere sok vizet vesz fel, így alkalmas a mocsaras vidékek kiszárítására. Gyantás párája megszelídíti a mocsárvilág egészségtelen levegőjét, javítja azt. Levelét és háncsát a bennszülöttek rágcsálják, különféle betegségek ellen fogyasztják. Európa déli részén meghonosították az Eucalyptus globosust.

Levéldísznövények — színes levelek

Schott hozta Brazíliából a Dieffanbachiát. Egy német utazóról nevezte el, aki a datolya fiziológiájával foglalkozott. A gumójából préselt nedvtől összehúzódik a száj, ezért némítónak tartották (dumb-cane, vagyis némító nád). Sejtnedve sok cukrot tartalmaz, ezt az indiánok felhasználják.

A Kanári-szigeteken a Dracaena (helyi nyelven drakaina) idős példányait régóta szentként tisztelik. Legöregebb egyede mintegy 6000 éves volt (a közelmúltban vágták ki). Gyantájáért (amely alkoholban oldódik) szívesen termesztik, nedvét gyűjtik. A socotrai sárkányfát (D. cinnabari) már Dioszkoridész is ismerte, kinnabari néven írta le.

Tradescant (az orgonatermesztés népszerűsítője) Virginiából hozta a pletykát Európába és meg is honosította.

Egy francia ezredes Madagaszkár közelében fedezte fel a Pandanus utilist, amit csavarpálmának is neveznek. Virága nagy, szárazon is illatos, ehető, a bennszülöttek szívesen fogyasztják. A termőre fordult példányok rövid idő alatt egy méter hosszú virágzatot fejlesztenek. Egyes fajok rostanyagot, mások gyümölcsöt, olajat, gyógyszert, izgatószereket vagy keményítőt adnak.

Ugyancsak vegyes hasznú a Filodendron. Az őserdőkben gyümölcsét szedik, az ültetvényeknek viszont komoly gyomfaja, a mérsékelt égöv alatt sok lakás dísze.

A borshoz hasonló a peperomia (piper = bors, omos = hasonló). Igen sok változatát termesztik.

A Coleus tokot jelent, neve a porzók elhelyezkedésére utal. Némelyik maláj faj gumója tetemes mennyiségű keményítőt halmoz fel, ezért fogyasztják is (szalaga).

Jamos Lourerio portugál jezsuita írta le először a kókuszt. A C. pumilus pszichotróp, drogot ad, az indiánok régóta használják.

A krotonból sellakot nyernek a Karib-tenger vidékén, nálunk viszont dísznövény. Magolaja mérgező, ezért az indiánok a nyilak preparálására használták. Linné nevezte el a görög kullancs szó alapján. A névválasztás oka ismeretlen. A növényből kivont krotonolaj a legerősebb növényi hashajtó szer. Újabban kimutatták, hogy növeli a rákkeltő anyagok hatását.

322