Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
I. A földművelés kezdetei
kulását és elkülönülését a chacrától. Ezt a jelenséget különböző fejlődési fokozataiban az Orinoco völgyében Harris vizsgálta. A waikai chacra pollenanalízise arra utal, hogy ott kisebb volt a mezőgazdasági termelés intenzitása, mint az Amazonas menti chacrákon (Myers, 1973). A napi étrend több mint 50%-a növényi táplálék. Lényegében ilyen területeken alakult ki a manióka termesztése. Az eredetileg vad manióka keserű anyagainak eltávolítása, a keményítő-, majd cukortartalom emelése az amerikai neolit forradalom igazi eredménye, ezért érthető, hogy az olmék kultúrában, a Chavin-pantheonban az „Égi kajmán” a termékenység és következésképp minden növény pártfogója. A kajmán a telloi obeliszken lopótököt tart kezében. A kajmán ikonográfiája az aji-, az achira- és a földimogyorófajokra is utal, a kukorica ellenben nincs a jelzett domborművön. Coe és Flannery (1967) a guatemalai partvidéken 50 fajt azonosított, amelyek az „Égi kajmán” oltalma alá tartoztak és régészeti leletekben is előfordultak. A trópusi kertek öt kertészeti növényfajta egyben a természetes flóra jellegzetes eleme: Ceiba (a mayák világfája), avokádó, chibe, kakaó és édesburgonya, más néven batáta (Lathrap, 1977). A prehisztorikus Európa. A vadászó-gyűjtögető életmód változásával, az i. e. 6000 körül jöttek létre Európában az első mezőgazdasági telepek. I. e. 4500 táján a kézikerámiák kultúrája már kiterjedt Északnyugat-Európára is. Thesszáliában az első telepek már i. e. 7000 táján megjelentek (Weinberg, 1965). Drámai változások színtere volt Európai, e. 5500 táján. Az Alpok északi oldalán a fenyő a és mogyoró belekeveredett a lombhullató erdőségekbe, mert a kiima hidegebbre fordult. Az Északi-tenger szintje megemelkedett és benyomult a Balti-tengerbe, a vize pedig sóssá vált. A tölgy szerepe megnőtt, az erdei fajok között is előtérbe került. Az erdők vadban gazdagok voltak. Az Égei-tenger szigetvilágán megmaradt a kellemesebb klíma. A part menti telepeken i. e. 5500 körül kerámiákat készítettek. Bosznia, Makedónia hegyei között főleg állattartással foglalkoztak. A Körös—Starcevo-kultúra népei elsősorban Magyarországon virágoztatták fel e kultúrát, amelyben a halászat kapott nagyon fontos szerepet (Makkay, 1982). I. e. 3000 táján már Európa jelentős részén kolóniákba tömörült a lakosság. Házat építettek és (jobbára a klimatikus viszonyok adta lehetőségének megfelelően) a mezőgazdaság különböző fejlettségi fokozatai alakultak ki (9. ábra). A legkorábbi földművesek Görögország területén éltek. Az egyetlen európai búzafaj — a Triticum monococcum — kis szemű változata nem ad elegendő alapot és magyarázatot az itt kifejlődött virágzó kultúra növénytani bázisára vonatkozóan. A legrégebbi telepek a Szeszklo-domb tövében, Argisszában és Szuphliban helyezkedtek el. A délnyugat-ázsiai gabonafélék közül a kétszemű búzát és árpát termesztették. Valószínűleg ugyaninnen származnak a juhok is. A szarvasmarha honosításában viszont a görög telepesek jeleskedtek. Kovamegmunkálási technikájuk eltér a nyugat-anatóliai módszertől, de megegyezik a dzsarmóival és más iráni, kelet-anatóliai szerszámokéval. Jellegzetesek a korona- és paticsházak, amelyek kisebb falvakat alkottak. Öltözködési és eszközhasználati kultúrájuk igen fejlett volt (a leletek nagy száma is ezt bizonyítja). A házak általában négyzetes alaprajzúak, de a lengyel telepeken gyakori az ék alakú ház. Európában az épületeket is szögletes formában rendezték el. A tripoljei kultúra népei viszont (a sztyepi nomádok támadásai elleni védekezés végett) koncentrikus körökben elrendezett házakban éltek. Nyugat-Európa kerámiái a Földközi-tenger partvidékéről származnak, ami a szoros kulturális kapcsolatot is jelzi. A barlangok és a sziklahasadékok valószínűleg 37
