Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
domborművek díszítették. A Salamon-féle templom díszei között ugyancsak megtalálható. Homérosz a hős bajnokok dicsérő jelzőjeként emlegeti (thauma ideszthai) a liliomot (lerion). Amikor Zeusz Héra mellére helyezte Héraklészt, de az nem tudott gyorsan szopni, a tej részben felfelé (Tejút), részben a földre csordult és liliom lett belőle. Krenon neve nyíló liliomot jelent. Királyi szimbólum a fehér liliom, amivel a nimfák jóindulatát is el lehetett nyerni (Propertius elégiája). A Lilium candidum (fehér liliom) mellett a legtöbbet emlegetett faj a L. martagon (turbánliliom). Ovidius meséli, hogy Junó féltékeny volt férjére, mert fejéből pattant ki Minerva. Junó bánatát, bosszúságát elpanaszolta Flórának, akitől azt a tanácsot kapta, hogy tegyen hasonlóképpen Junó. Megérintette a vasjácintot, így született Mars, aki Minerva ellenlábasa lett (Inter arma silent musae, vagyis háborúban hallgatnak a múzsák!). A XVI. századi alkimistákat nagyon érdekelte a turbánliliom is. Klodvig frank királynak egyszer egy angyal egy liliomot adott. A különös esemény hatására az uralkodó megtért. A Jámbor Lajos idejére datálható Capitularéból tudjuk, hogy a fehér liliomot a VIII. században már sok helyen termesztették. Hrabanus fuldai apát De rerum naturisában a liliom Krisztust szimbolizálja. Walahfried bencés apát viszont a Szent Szűz virágának nevezi. Az Árpád-korban nálunk is a szüzesség, a tisztaság jelképe, így Imre herceget liliomos jelzővel illették. A XII. században a Bourbonok címervirága a liliom, bár az a címerek alapján inkább írisznek mondható. A pápa (III. Pál) liliomrendet is alapított, de ezzel a vallási (reformáció) és politikai torzulásokat már nem tudta megszüntetni. Számos középkori kolostor- vagy várkertet ábrázoló képen látható liliom. Még a székely (és más magyar tájak) népi díszítő művészetében is liliom volt a fő motívum a tulipán előtt. Újabban (kb. a XVIII, századtól) a vallásos néprajzban nyomon követhető, hogy a fehér liliom (olasz hatásra) Szent Antal virága lett. Minden bizonnyal a virágzás és a névnap egybeesése is közrejátszott ebben. Bizonyos szimbólumok kialakulásában nagyon gyakran megfigyelhető a kapcsolat magyarázatát adó természeti jelenséggel való összefüggés. Igen sok liliomfaj Ázsiában (Kínában és Japánban) honos. Ezek kultusza ugyancsak számottevő a Távol-Keleten, itt nem honosodott meg a szokás. Natter-Nád írja, hogy a szibériai liliomot a kamcsatkai patkány (kiveszőben levő növényevő állat) nagy tömegben halmozza fel vackában, akárcsak a hörcsög vagy az ürge télire a gabonát. Az ottani lakók is kedvelik a hagymáját (esetenként más fajok fogyasztása sem szokatlan e vidéken), ezért felkutatják a patkány téli vackát. Az erdei tulipánba rejtették a tündérek a boldogságot, a szerencsét, amit azonban az emberek sem kéréssel, sem fenyegetéssel nem tudtak kiszabadítani. Sem öregnek, sem fiatalnak, sem királynak, sem koldusnak, csak a szegény asszony önfeledten csodálkozó és kacagó kisfiának nyíltak ki a tulipán szirmai. Busbeque, I. Ferdinánd király stambuli követe 1554-ben írt a szép tulipánokról először, később Belon francia utazó ugyancsak elragadtatással írt róla. Állítólag egy augsburgi kertben nyílott először a keresztény Európában (1559-ben). Ennek hírét vette Konrad Gesner, ezért elutazott a tulajdonoshoz, Herward-hoz és fametszetet készített a virágról. A kép a Horti Germaniae c. munkájában látott napvilágot. Verancsics követként közelről figyelhette meg Konstantinápolyban a tulipán termesztését. Viszonylag hamar virágzott már Nádasdy Tamás kertjében is. A török hódoltság alatt a hadiszerencse néha segítette a hagymás virágok termesztését. így tudott meg érdekességeket Batthyány Boldizsár is, mikor Ali bég fogoly volt nála Sárvárott. 311
