Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

V. Élő ékszerek

A latin erdőket (Silvanus) vadak (faunus) népesítik be, ezért vadászok is járják (Diána); megszemélyesítve az élőlényeket, bennük istenek laknak. A római művészetben, különösen a reneszánszban kedvelt Diána és a faunok alakja. Diána egyik ősi szentélye a Nemi-tó partján épült (nem messze tőle az Ariciai-liget), a másik pedig Tusculumban. A Nemi-i szentély nevezetes (tölgy) fáján az oltalmazó ága (fagyöngy ága). Csak szökött rabszolga törhetett róla ágat és utána párbajra kelt az Erdő királyával (Rex Numorensis). Ha győzött, átvette a tisztséget, ha nem, elveszett a párviadalban. Aeneas az Averni-tónál levő erdőben a Sibilla sugallatára szed fagyöngyágat, amivel vissza tud majd térni az alvilágból (Aeneis, VI. 215—235).

A Vaticanon élt egy hatalmas örökzöld tölgy (Quercus ilex), a rómaiak hozzá intézték kérő imáikat. Luccmus olyan tölgyfát említ, melynek ágain áldozati (hálaadó) tárgyak függnek. Apuleius pedig szarvakkal díszített fáról hallott. Eleinte csak a Jupiter-szobrok viseltek tölgykoszorút, később polgári kitüntetésként vált ismertté, sőt gesztenyelombot is kaphattak kiváló személyiségek. Jupiternek füveket is szenteltek, akárcsak diót (Jovis glans, vagyis Juglans).

A fehér liliom a női tisztaság, a szemérem jelképe. Régi római pénzeken gyakran szerepel liliom, ezek felirata: „Spes populi romanii”, vagyis „a római nép reménye”. Mars hadisten jelképe a lándzsa. Állítólag Romulus lándzsájából fejlődött az első somfa, ezért Rómában szentként tisztelték a Comust. Plinius úgy tudja, hogy Tiberius császár előszeretettel viselt fején babérkoszorút, mert nagyon félt a villámcsapástól, a babér pedig oltalmat nyújt. A sas Lívia Drusilla (később Augustus császár felesége) ölébe űzött egyszer egy fehér tyúkot, a riadt szárnyas csőrében babérág volt. A papok megvitatták a rendkívüli eseményt, s úgy értelmezték, hogy a tyúk legyen a csirkékkel, óvja azokat, a babérágat pedig ültessék el. Később az ág egész erdővé növekedett.

Az olajfa Minerva fája. A győzelem szimbóluma a pálma, a 7anws-kultuszban is szerepel, ami lényegében Nap-kultusz. A római hadvezérek a triumfáliákon pálmadíszes tunikát viseltek, győzelmük szimbólumaként. Pinea fenyő, majd cipruság feltűzése a ház homlokzatára gyászt jelentett a régi Rómában. A Vicia faba, a babó szirmai a halált jelképezik, a rajta levő sötét foltok valójában gyászbetűk. Az elhunytak lelke a babómagba vándorol. Termesztése több dologtiltó babonával van összefüggésben, például férfiak általában nem dolgozhatnak babóföldön. Cynametes (a babó istene, akinek szentélyt építettek Rómában) kultuszáról a korábbiakban már részletesen írtunk. A rómaiak a ház küszöbének istennője (Carna) tiszteletére is babót áldoztak, ünnepe a Calendae Fabriae. Több mitikus személy is róla kapta a nevét (Modius Fabrius). A nevezetes Fabius-nemzetség névadója ugyancsak a babó.

Flora és Amor szerelme sokféle konfliktussal járt. Amor nyilától a rózsa szép, de tüskés lett. A tavasz a Floráliák ünnepe. A rózsavirág belsejét — mintegy a titkot — eltakarják a szirmok (sub rosam). A titoktartás jelképes virága a rózsa, gazdagabb kifejtése A magyarság virágai (Rapaics, 1932) és a Kerti cicoma c. könyvben (Balogh, 1981) olvasható.

Helena könnyeiből fejlődött a helenion növény, a Teucrium marum (gamandor), amelyet a macskák szerfelett kedvelnek, akárcsak a macskagyökeret (Valeriana). Philemon és Baucis (a hitvesi hűség, a kölcsönös megbecsülés szimbóluma) öreg korukban azért esedeztek, hogy együtt haljanak meg. Ima közben fává változtak, görögrómai satsumafákként éltek tovább... Hasonlóképp jártak a Heliádok, belőlük szomorúfüzek lettek.

297