Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
mányos nevét alig érdemes közölni. Erről bővebbet lehet olvasni Vátszjájana könyvének Upanisad, vagyis Bizalmas tanítások c. fejezetében. (A Káma-Szutrát legutóbb a Medicina Kiadó jelentette meg.) A szantálfa, a tömjén és az áloé a kívánság beteljesülését segíti, a bételbors és a kámfor pedig az örök üdvösséget szimbolizálja. A kerti növények regénye ugyan a kertészeti növények történeti áttekintését tűzte ki célul, mégis érdemes a nagy varázsló, Káma istennő ikonográfiáját is ismertetni. Többnyire verében vagy papagájon ül, kezében cukornádból készült íj, a húrja virágfüzér, a nyíl pedig a méh virágdíszes fullánkja. A régi hindu homöopatikus mágiát egy helyen Frazer (1965) írta le. Példának a sárgaságot hozza. E mágia lényege az, hogy a betegséget sárga lényekbe, dolgokba űzi, pl. egy sárgarigóba, sárga papagájba vagy sárga barázdabillegetőbe. A beteg egész testét sárga kurkumával, léppel kenték be. A póling madár viszont a szeme színével gyógyít, ezért a pólingárusok betakarták a madarat, hogy gyógyító szerepéért pénzt kérhessenek. Kína földrajzi és történelmi, művelődéstörténeti értelemben távol esik Európától, de mert Kínából és Japánból sok kultúrnövényünk származik, érdemes a legrégebbi kultikus hagyományokkal, a vallással közelebbről is megismerkedni. A kínai mítoszok négy csoportba oszthatók. Az elsőben a világ és azemberiség teremtéstörténete olvasható, a második az állatokkal foglalkozik, a főnixmadár nem pálmafán (mint a Közel-Keleten), hanem a Sterculia platanifoliafán lakik. A harmadik csoport a természeti jelenségeket magyarázza, a negyedikben pedig az istenek kultuszát mesélik el a mítoszok. Taj-hoa faisten, de nemcsak ő, hanem mindegyik ősi istenség csodálatos kertekben, aranyházakban lakik. Mondái ködbe vész a második uralkodó, Sen-nung császár alakja, aki a földművelés istenévé lépett elő. Metamorfózisok a kínai mitológiában is vannak, pl. mikor Haung-ti és Cse-ju háborút folytat egymással, a vesztes Cse-ju nyakkalodájából jávorfa keletkezik. A buddhizmus megjelenésével a Bódhi-fa tisztelete is meghonosodott, de a (taoista) kolostorokban változatlanul tovább él az ősi hagyományok tisztelete. így nagy tekintély övezi a koros Gingko biloba, páfrányfenyőfákat. Kong-kapa szentélye előtt ugyancsak állt egy csodafa, amelynek kérgén tibeti írásjelek, levelein Buddha-képm&sok láthatók (természetesen ez sem több jámbor hagyománynál). A Szörnyek templomának udvara tele van szent fákkal, csak a kiváltságosak látják meg a levélereken Buddha képét. Japánban a nap fája a hinoki (Cupressus obtusa). Még ma is tisztelik a japán buddhisták és az ainók. Omia ünnepén a házak tetejére hinokiágat tűznek vagy Thuja hinokit. Ebből az első példányt Ten-Csin ültette. A Lámpák Ünnepe egyben a kamélia ünnepsége is, de megülik a barackvirágzást, a kálmos (Acorus calamus), az aranyvirág (Chrysanthemum sp.) ünnepét is. A satsumafa girbe-görbe gyökereivel az egész világot behálózza, a szél szirmaival behinti az egész földet. Aki ebből egy szirmot megszerez, azt elkerüli a balszerencse. A rizs alapvető gabonanövény Japánban. A palántázás és általában a tavasz ünnepe (tosigoi) után a betakarítás a legfontosabb hálaadó ünnepi esemény (miinamé). A harmadik kiemelkedő ünnepnap a cseresznyevirágzás ünnepe. A szakura szentnövény a shinto vallás világában. A legértékesebb Cerasus serrulata fajta a Hisahura. Levele vöröses, virága telt és rózsaszínű. A japán mitológia istenei kedvelték; egyszer a sértődött Amateraszut csak úgy tudták egy barlangból kicsalogatni, hogy az istenek egy szakurafára akasztották fel a tükröt. A szépségében való gyönyörködést és a cseresznyevirágzást nem mulaszthatta el a duzzogó égi asszony. A hagyományokhoz erősen ragaszkodó japánok a cseresznye virágját sózva fogyasztják (mint a kínaiak a krizantémumot). 289
