Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
platán és a rózsa ellen fordult. Xerxész a görög hadjárat idején katonáival feldíszített egy hatalmas platánt, amely mellé külön őrséget rendelt ki. Ritter így jellemzi Perzsiát: „a rózsa olyan nagy tökéletességet ér el, mint sehol másutt a világon, sehol sem művelik így és becsülik annyira, mint Perzsiában. A kertek és udvarok rózsával teltek, minden tér fő dísze a rózsa, minden fürdő vizét rózsával hintik be, sőt a legszegényebb ember klianját (a nargile víztartója) százlevelű rózsa díszíti.” Perzsa dalok szerint Allah tette a rózsát a virágok virágává. Előtte a lótusz uralkodott, de nem voltak elégedettek vele a virágok, hisz éjjelre a lótusz „elfáradt szirmait becsukta. A fehér rózsa szépségét még a fülemüle is csodálta, nem hallgatott az intésre és így a rózsa tüskéje súlyosan megsebesítette, a kismadár vére pirosra festette szirmait” (Szutórisz, 1905). A rózsa szeretetét bizonyítja, hogy Perzsiában a nagy faj- és alakgazdasággal bíró liliom, tulipán, viola és nárcisz divatját is háttérbe szorította. A fülemüle dala jelzi a tavaszt és a közelgő rózsavirágzást. Goethe szerint a perzsákat a rózsa és a fülemüle kárpótolja rendszerbe foglalt mitológiájuk hiányáért, e két élőlény szinte betölti a perzsák egész életét. A növénykultusz Indiától az amerikai indiánokig India kertkultúrájának néhány jellegzetességét már az előzőekben leírtuk, most inkább azokat a kultikus sajátosságokat tekintjük át, amelyek bizonyos virágfajok különös tiszteletéhez vezetnek el. A szanszkrit drámairodalom, különösképpen a Maliábhárata és a Rámájana eposz fontos forrás. A Gangesz folyóban és a Volga torkolatánál az időszámítás kezdetén nagy felületet borított a Nelumbo nucifera, a padma. A legenda szerint Visnu köldökéből nőtt ki. A Brahma lótuszban székelőt jelent. Laksmi köldökéből hosszú nyélen lótuszvirág nő ki, de lótusz van Visnu kezében is. Az indiai lótusz, Nelumbo nucifera magháza — a Meru — az istenek lakhelye, a porzószálak a Himaláját, a négy (ötcsészés) csészelevél a négy égtájat jelenti, a levelek a szélességi fokokat idézik. Buddha templomában szövetdarabokon néhol felirat olvasható: Om mani padme hum, vagyis Óh, te lótuszban székelő kincs, Amen! Az indiai hitvilág avatott ismerői szerint a Bódhi-fa, a Ficus religiosa, hatalmas méretűre is képes fejlődni, ágai vízszintesen helyezkednek el, léggyökereivel szinte kis liget látványát kelti. A legnagyobb példányokat különösen tisztelik a buddhisták, alatta oltárokat helyeznek el és zajos majmok, rikácsoló papagájok veszik körül a remetéket. A nagy melegben a levelei finoman rezegnek. Egy hátsó-indiai példányról ezért azt tartják, hogy Buddha lelke lakik a fában. A hagyományok szerint a herceg megvilágosodása egy indiai fügefa alatt következett be, innen ered a faj mély tisztelete. Ceylon a Bódhi-fa megfelelőjét védte, oltalmazta, amely ugyancsak indiai füge: Bo- Gaha. Árnyat adó lombja miatt és mivel szentnek tartották, a buddhista templomok mellé mindig ültettek Michelia champecát. A varázslatokban nagy szerepe volt az asókafának (Jonesia sapaca-indica), a tikfának (Tectonia grandis) és a szerelmi bűbájolásban a mangónak (Mangifera indica). A szerelmi varázsszerek egész sora szerepel a Káma-Szutrában, bár ezeknek az afrodiziánumoknak a hatását nem lehet garantálni, így a furcsa növényfajok tudo-288
