Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
Gyo stílus Kövek I. = Őrkő, II. = Domb-kő, III. = A holdfény árnyékának köve, IV. = A tisztelet köve, V. = Odvas kő, VI. = Kerti forrás, VII. = A magányosság köve, VIII. — Kövek a folyóban, IX. = Jelkő, X. — A két istenség köve, XI. = A díszhelyen álló kő. So stílus Kövek I. = Őrkő, II. = A tisztelet köve, III. = A látkép köve, IV. = Kerti forrás, V. = A két istenség köve. Mindegyik kerttípusban a vízfelület is meghatározott alakú (daru, teknősbéka, hal stb.). A kert közepén vízesést helyeztek el. A vízfolyás sekély és keletről nyugat felé (ahogy a nap jár az égeti) tart. Ahol nincs víz, a meder száraz, a parti növényzet jelzi a folyóvizet. A kertek előbb látott szigorú rendje a XV. század körül alakult ki. A tsuhi-yama stílusúakban a mesterségesen létrehozott domborzat nyújt kerti látványt. A sima terepet formálja át a hira-niwa, az utóbbit chesaki kertnek is nevezik. A shin stílus igen bonyolult rendszerű és zárt formájú, a gyo átmeneti, a so stílus pedig szabad, laza felépítésű kertforma. A két alaptípusból négy kertépítési stílus fejlődött ki: a száraz sziklakért (karé, sansui), a vízikért (sen-tei, rin-sen), az irodalmi kert (benjin-zukuri) és a teakert (chaniwa). A teakert különösen ünnepélyes. A chanoyu-zen tanítása a négy japán kerttípus közül a teakerttel van leginkább összhangban. A japán virágkertészet két sajátságos formáját kell megemlítenünk. Az ikebana és a bonszai egyaránt jellegzetes kertészeti műfaj. Az ikebana történetéről, elméletéről néhány évvel ezelőtt kitűnő könyv jelent meg, így erre most csak utalunk (Ivaki, 1978). Ikebanát először Narában, az akkori fővárosban készítettek a Tódaidzsi templom felszentelésekor. A 17,5 méter magas, arany-réz ötvözetű Buddha-szobor lábaihoz ekkor helyeztek először (a zen szellemében) virágcsokrokat ikebana elrendezés szerint. A növényi miniatürizálás magasiskoláját képviseli a bonszai, ami mintegy másfél ezer évvel ezelőtt alakult ki Kínában. Japánban is 700— 800 éves múltja van. Évszázadokon át nem ismerték Európában a miniatűr fákat. A századfordulótól számos bonszai-klub működik a világon. Az idős miniatűr fácskák ma is rendkívül értékesek. Nevelésük módszere nagyon aprólékos, speciális. Bradley (1978) bonszai témájú munkájában mintegy 150 faj törpére nevelt (tehát nem mutáns!) változatát ismertette. Sok egészen speciális fiziológiai és történelmi kérdést vet fel a törpe fák nevelése. A tápanyagszegénység, a visszametszések gyenge növekedést eredményeznek. 282
