Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

V. Élő ékszerek

Virágok, mítoszok és legendák

A virágok vetélkedése

Heliopoliszban a fáraók idején állt a szent lsed-fa, amely az uralkodók nyugodt országlását szimbolizálta. Amikor egy fáraó trónra lépett, That és Szesat istennő' felírta annak nevét és az évszámot. (E szokás eredete meseszerű. Meghasadt a fa, mert belőle pattant ki Ré, a Napisten.) Más fákat is tiszteltek a régi egyiptomiak, pl. az olajfát és a szikomort is. (Ré naponta két szikomor füge között kel fel.)

A túlvilági fák istennője Nut, olyan csodás képességei vannak, hogy III. Thotmeszt is meg tudja szoptatni, az új élethez ad neki erőt. A szikomor szent növény, Egyiptom egyes vidékein erdőséget, ligetet alkot. Fája rendkívül kemény, ezért a halhatatlanság jelképe. Ennek a fának az árnyékában pihent meg a Szent család, amikor Heródes bosszúja elől menekült. A mostani Ised-fát elődjének kipusztulása után a XVII. században ültették. Az egyiptomiak a kiszáradt fát élőként tisztelték tovább. A kereszténység és az iszlám átvette és tovább ápolja ezt a tiszteletet.

Izisz, az Alvilág istennője, a szikomor lombjai között várja az elhunytakat, akiknek gyümölcsöt és fügeitalt ad. Ezért evilági hívei kosárszámra áldoztak neki fügegyümölcsöt, még a halott mellé is tettek fügét és gallyat. A szikomorban lakozó istenség képzete feljutott az obi-ugorokhoz.

Izisz személye rendkívül fontos az egyiptomi mítoszokban, tőle származnak a kenyérféleségek és a gyógyszerek. A lótusz kezdetben legalább annyira fontos a fáraó népének hitéletében, mint az indiai szakrális gyakorlatban. A Nymphaea lotus az élet, a bőség, a termékenység jelképe. Termőhelyén a virágzása és terjedése a terméskilátásokat is sejtette. A jó zsíros iszapból nagy lótuszvirágzásra és bőséges termésre következtettek.

Az év múlását a tenyeresen szeldelt pálmalevél is jelzi. Július és október között az áradás, november és február között a termesztés, március és június között pedig az aratás zajlik. A lótusz gyökértörzse sok keményítőt tartalmaz, ezért kisebb mértékben fogyasztották is. Az egyiptomiak kedélyét szinte meghatározta a lótusz sorsa. A lótusz a világot jelenti, a virágból sarjadt Horpokratész, a Nap gyermeke. Ozirisz lótuszlevélen úszik, Hor (Izisz és Ozirisz fia) bölcsője lótuszlevél, Izisz pedig egy alkalommal lótuszkoszorút kap ajándékba.

Izisz a Nílus istennője, s mivel a lótusz erősen fényigényes, Ozirisz szent növénye is. A kék lótusz, a kék tündérrózsa levele és virágja a múmiakoporsókon sokat szerepel. A padma, vagyis a Nelumbo nucifera nagyobb tisztelete nem fejlődött ki Egyiptomban, mert termőhelye szűk volt és a Nílus szeszélyes vízjárása nem volt kedvező számára.

A tamariskát (Tamarix nilotica) Ozirisznek szentelték, noha erikafa törzsében lakik. A sírkamrák falán szinte mindenütt láthatók tamariska alakfák. A halál szimbólumai. Ha a mannatetű megszúrja a kérgét, mannózt tartalmazó édes lé szivárog ki belőle, ezt a beduinok még manapság is gyűjtik a Közel-Keleten.

283