Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
ahogy manapság az autópályák környékét is zöld sáv telepítésével teszik hangulatosabbá. Ez egyúttal az utazók pihenő'- és szálláshelyéül is szolgált. Sok-sok rózsát és ibolyát ültettek. Kürosz király pompás kertje is bizonyítja a perzsa rózsakultusz magas fokát és a termesztés magas színvonalát. A nárcisz, számos tulipánfaj, jácint, gyöngyike, jázmin, ciklámen, mák, szegfű, őszirózsa és nőszirom hihetetlen nagy alakgazdagságban fordult elő' a perzsa kertekben. A rózsa és a nárcisz dicsérete Omár Khajjám verseiben is gyakori. Igen jellemző' a perzsákra, hogy a díszkertekbe gyümölcsfákat szívesen ültettek, függetlenül attól, hogy tulajdonnképpen a kajszi, az őszibarack, az alma, a körte, a gránátalma, a mandula, a cseresznye, a füge és a. szőlő a haszonkertekbe való. Ez éppoly szokatlan, mint az a szokás, hogy a középkorban a temető'kertekbe gyümölcsfákat ültettek (talán életfák voltak?). Az arabok első sikeres támadásukat a perzsák ellen intézték. Perzsia leigázása után berendezkedtek a tartós megszállásra. Paloták épültek, amelyeket nagy kőkerítés és azon belül kialakított park vett körül. A lakóház belső udvarában kertek húzódtak meg, azokat csobogó szökőkutak, kicsiny teraszok tették változatosabbá, főleg az arabok lakta vidéken azonban a kert esztétikai jelentősége eltörpült egészségügyi funkciója mögött. A nyári forróság a tégla- és kőépületekben kibírhatatlan volt, csak a hűs udvarocskák dús növényzete nyújtott enyhülést. A kámforfa, a babér, a rózsafélék, a zsálya, a dinnyefélék, a mirtusz, a datolyapálma, a törpepálma, a dumpálma, továbbá szép ízo/»lugasok, tetszetős vadnarancs- és vadcitromfák a legtöbb kertben előfordultak. A görögök az i. e. XI. századtól kezdődően igen magas szintre emelték a haszonkertészetet Hellász földjén. Az épületek, a települések és a természetes táj összhangjára törekedtek. Ennek legszebb példáit a szent ligetek szolgáltatták. A városok főterét, agóráját fásították. Ugyanúgy különféle növényeket, virágokat ültettek a sportlétesítmények környékén, mint az ma is szokás. A lakóházak körüli kertek a pihenést szolgálták. A görög aranykort követő hanyatlás idején az öncélú és pazarló pompa vált divatossá. Koszorút fontak dísznövényekből, különféle fűszernövényekből öröm vagy szomorúság, lakoma ürügyén vagy egyszerűen kedvtelésből. Liliom, rózsa, ibolya, nárcisz, esetleg jácint és vadborsó került a koszorúba, de a babérág, a sáfrány, a mirtusz, a zsálya, a kakukkfű, a majoránna, a kömény és a ruta sem hiányozhatott belőle. Érdekes összehasonlítani mintegy 2000 év távlatában, hogy mennyire más virágfajok szerepelnek ma a koszorúkötészetben. A görög kultúra térhódításának megvoltak a maga gazdasági, katonapolitikai és nemzetközi feltételei. Ezt egy olyan zseniális hadvezér, mint Nagy Sándor, teljes mértékben ki is tudta használni. A görög kertek a hellénisztikus korban változatlan alakban maradtak meg. Ebben az időszakban már a nyugati végekről (ahol a Heszperidák kertjét hitték) is, tehát nemcsak a mesés kelet felől érkeztek különleges virágfajok Athénba. A hellénizmus számos esztétikai, parképítészeti hagyománya felismerhető a bizánci kultúrában is, amiből néhány elemet az arab kertészek is felhasználtak. A római kultúra különbözik, de hasonlít is a görög kertekhez. Az eltéréseket a legfelsőbb állampolitikai, kormányzási rendszer is előidézhette. Róma ugyanis a kezdet kezdetén erős, könnyen áttekinthető és egységes államgépezetet hozott létre, ami a hódító hadjáratok végeztével igen gyors romanizálódási folyamatot indított el. Az i. e. VIII. és V. század között a lakosság gazdagabb rétege földet vásárolt, a majorságok területére pedig lakóházakat építettek. Előszeretettel alakítottak ki a házak udvarában mértani kerteket. Parkokat és ligeteket létesítettek, az arénák, a cirkuszok, a sportpályák környékére ciprusokat telepítettek. Ez egészen különös hatással van a szemlélőre. 278
