Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
vetkezők: ysip (izsóp), saphran, genber, fa hew (fahéj), rutha, saluia (szalvia), zek phew (szekfű), laboda, feldy bozya (földi bodza), rosa, lilium, viola, nad, zaz (sás), tengeri lapus zaz (sás), zemerchek (szömörcsök), tiza fa. Murmelius szójegyzéke 1533-ból származik. Murmelius János három nyelvű szótárát legelőször Boci Péter említi Pápai Páriz Ferenc 1767. évi szótárának előszavában. Ő sem látta magát a szótárt, csak hallott róla. Egyetlen példányát a schwartzi ferences kolostor őrzi. Murmelius életéről nagyon keveset tudunk, valószínűleg 1479-ben született, német városokban tanult, latin-német-lengyel szótára Krakkóban jelent meg. A magyar rész írójának személye bizonytalan, bár egyes kutatók szerint felvidéki jezsuita szerzetes készíthette. A fontosabb virágnevek alakilag eltérnek a korábbi szójegyzékek szavaitól. Ebben a szótárban lényegesen kevesebb a kertészeti, virágkertészeti szakszó: ysop, maina, menta, saffran, rosmarinum, Bodog azzon mentaia (anetum), verag (virág), vyola, sárga vyola, rosa, pilium (liliom), barson sino liliom és gengber (gyömbér). Calepinus latin-magyar szótára 1502-ben készült. A neves szótárszerző értelmező szótárát német és francia nyelven is kiadták. 1585-ben Lyonban a kötetet újra megjelentették. A tíznyelvűre bővült szótárban már magyar szavak is találhatók. Szily Kálmán szerint a magyar nyelvi munkát Szántó István végezte, bár ezt Melich János kétségbe vonta. Érdekesebb növénynevek a szótár magyar nyelvű részéből: maiorána, sáfrán, katáng, koro, papits (vadmák, papitsk = szélrózsa), vad maina, feier malua (mályva), bárson virág, tsipke rosa, parlagi rosa, folyo borostyán, fenyő fa, czédrus, bozza fa, boytorian; liliom, szouaruány (kék liliom, iris), fagyai fa, gyöngy virág (szentgyörgy uiraga), kakuk virág, basalikom, gestenye, pomogránát, ökör fark, meg zeplösitöm (meg förtöztetöm = viola), veres viola, buza verag, szék föuirág, arua leány hay (árvalányhaj) és tener (palmafa). Szikszói Fabriczius Balázs latin-magyar szójegyzékét 1590-ben adta ki Pesti Gábor, aki korábban azonos címen saját szótárát is megjelentette. 1630-ig még hat alkalommal nyomtatták ki változatlan formában, ami a mű hallatlan népszerűségére mutat. Virágos kertjében sáfrány, maiorana, kükórcz (anemone), farkas alma, feier malua, sarga lilum, bársony virág, szeek fü, sarga virág (tűz virág, kalendula), cuipke rosa, borotian, disno kenyer (ciklámen), vii fü (gyüző fü, gyűszűvirág), keke liliom (gladiólusz), kék liliom (írisz), tengeri malua (hibiszkusz), feier liliom, gyöngy virág, bársony szino liliom (bársony színű liliom), basalicum, basa rosa, maak, csoda fa (ricinus), ökör fark, iuolya, viola és Szent Lazlo fuue illatozik. A SziKSZAi-féle szótár csak 12 évvel előzte meg az első magyar nyelvű botanakai mű megjelenését, Melius Juhász Péter Herbáriumának kiadását. A Herbarium 233 növényfaj leírását tartalmazza. Legutóbb Szabó Attila adta ki a teljes művet, bőséges kritikai jegyzetekkel, korrajzzal kibővítve. A Herbarium fás növényei a következők: pálmafa, vadszőlő, cyprusfa, gyalogdönnyüfa (Juniperus), kecskerágó, fűzfa, nagy nyárfa, égerfa, tölgyfa, bikfa, nyírfa, szömörkefa, fönnyü fa (fenyőfa), fodorjávor (juhar), iglice tövisk (genista) — tövises iglice, nem rekettye, szanot (zanót), senakóró (Colutea), galagonya, rózsa, bodza, fagyolfa, kőrösfa, berkenyefa, fái gyöngy (fagyöngy), cédrusfa. A lágyszárúak közül említést érdemel az aizon (kristályvirág), bakfü, porcsinfü, köldökfü (cotyledon), erdei sálya, nagylapu, bojtorján, vadsaffran, bábakalács, medvetalp (akantus), gyüszőfü, szappanfü, holdruta, sás, napkása (gyöngyköles), egértövis (csodabogyó), aloe, nigella, veres mák, kökercsin, tisztes fü, keselőfü (aquilegia), ezerjófü, rebarbara, réti arany virág (krizantém), gyürővirág (Caltba), nemes szekfű, 268
