Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
V. Élő ékszerek
A 11. táblázat folytatása Magyar név Tudományos név Area Tinóüröm Vaccaria grandiflora Közép- és D-Európa Tollborzfű Pennisetum rupelii Afrika trópusa Tolikalász Lagurus ovatus a Földközi-tenger vidéke Tölcsérmályva Malope trifida D-Európa Tömpevirág Sanvitalia procumbens Közép-Amerika Tűzbab Phaseolus coccineus Amerika trópusa Úritök Cucurbita pepo Mexikó Vasfű Verbena X hybrida É- és Közép-Amerika Vasvirág Xeranthemum annuum Eurázsia Viola (árvácska) Viola x wittrockiana a trópusokon kívül az egész Földön Virágcsalán Coleus blumei Afrika, Ázsia trópusai Záporvirág Gazania splendens D-Afrika A későbbi századok sem sokkal többet árulnak el a tényleges magyar virágkultuszról, a virágfajok termesztéséről. A kora középkori kolostorkertekben sohasem a népies növénytermesztést, hanem a modern nyugati kertészeti termelést követték. Legalábbis a St. Gallen-i kolostorkert, valamint a magyarországi bencés és cisztercita kolostorok kertjeinek virágfajaiból erre lehet következtetni (Érdújhelyi, 1903). A hazai paraszti kertek növényfaj-összetételéről sem sokat tudunk, bár oklevéltári, irodalmi és képzőművészeti adatok már sok támpontot nyújtanak. P. Hartyáni— Nováki—Patay (1968 és 1976) a források alapján áttekintették a magyar régészet növényi mag- és termésleleteit. Magleleteink feltűnően szegényesek, ami részben a magvak gyenge morfológiai állagával, részben temetkezési szokásaink változásával van kapcsolatban. Az eddig ismert, leletekből előkerült virágmagvak a következők: fehér libatop nagy számban (Alpár, Dunaújváros, Pécs-Nagyárpád, Budapest, Disz tér 10., Tiszaörvény, Székesfehérvár és az esztergomi vár ásatási területe), fürtös gyöngyike (Ároktő), búzavirág (Pécs-Nagyárpád, Tát), szegfű (Lengyel), mezei zsálya (Tiszaörvény, Baradla-barlang), ökörfarkkóró (Pécs-Nagyárpád), szőrös disznóparéj (Baradla-barlang, Esztergom-vár), továbbá varjúmák, mák, kutyatej, tarlóvirág és néhány fás növény magva (erdei fenyő, tölgyek, juhar). A mitológiai adatok és a történeti-néprajzi motívumok bizonyos fajok termesztéstörténetét a ködös múltba helyezhetik. Ezzel a virágnövények termesztéstörténetének rekonstruálása során elveszíti történeti jellegét és bizonyító erejét. Mielőtt e téren helytelen irányban folytatnánk a vizsgálódást, érdemes számba venni a ma termesztett dísznövényeket, azok származási helyét és terjedési útvonalát. Ezáltal rekonstruálhatjuk ősi dísznövénytermesztésünket (legalábbis ami az egyes fajokat illeti). A temetőkertek, temetkezési helyek a templomok környékén sok kétségre, töprengésre adnának választ, ha lennének a sírba temetett személyek mellett virágcsokrok. Ezek azonban általában nem időt állók, ezért remény sem lehet ilyen leletekre. A magleletek egy részénél világos a szándék, hogy miért kerültek a sírba, de a legtöbb növénymag, amit hajlamosak vagyunk virágmagnak tekinteni, inkább gyommagnak minősül, amelyek talán a sírgödör kiásásakor, majd a föld behúzásával kerültek a halottak közelébe. Szójátékot írtunk a fejezet címeként, ezzel is jelezni szándékoztunk, hogy a ma ismert és nálunk termesztett dísznövények milyen sokféle, távoli hazából származnak. 260
