Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
IV. Vadnövényekből, botanikuskerti ritkaságokból az asztal királynői (A zöldségfélék története)
Az uborka és a tök V Az indiai szubkontinens harmadik fontos kabakos növénye az uborka. Indiában már több, mint 3000 éve termesztik. Linné és Lamarck az uborka őshazáját kétségesnek tekintette, de Willdenow (1805) Indiát és a Kaukázushoz közeli területeket tartja az uborka areájának. Szanszkrit neve mindenesetre a sukasa, ebből ősrégi termesztésére is következtethetünk. Kínába csak Csang-kien baktriai útja után került. A régi görögök szikuoszt, vagyis uborkát neveltek a kertekben. A Kaukázus környékén élő népek más zónából származtatják az uborka nevét: a tatár kiar, a kalmük chaja és az örmény kárán azonos eredetre utal. A Bibliában kisuim az uborka neve, amely után a pusztai vándorlás alatt vágyódott az elcsigázott nép. H. N. és A. L. Moldenke (1952) szerint az ókori Egyiptomban sokan termesztették. Egy indiai buddhista legenda szerint Sagara feleségének hatezer utódja közül az első az uborka volt, akinek gyermeke felemelkedett az égre az uborka indái közé. Skinner (1911) szerint az uborka phallikus szimbólum, a termékenység jelképe. Hazánkban a XIII. századtól igen jelentős a termesztése, külföldre is szállítunk belőle. Elsősorban a Nagykőrösi körzet hozama számottevő. Korán jelent meg a Kárpát-medencében, ugyanis Szihalom mellett Folnity János régész a bronzkori lakótelep feltárása során a hamuban elsüllyedt edényekben fűmagvakat, dinnye- és uborkamagvakat talált (P. Patay—Nováki—Patay, 1969 és 1976). A XIV—XVI. századi szótárak, szójegyzékek mind ismertetik az uborkát. Első írásos emléke 1405 körül keletkezett. „Az uborkát még a’ gyermekek-is ösmérik Magyar-országba; azért nem szükség annak leírásában, az üdöt heában töltenem. Az uborka két féle. Eggyk apróbb, és rövidebb: az másik hoszszú, és némellyk úgy női mint a’ kígyó; némellyk mint a’ kürt horgossan; némellyk igyenessen el-nyúl: de a’ mi országunkba nem igen közönséges. Az uborka levelében, növésében, és virághiában igen egyez a’ dinyével, és más munkájábann-is; mindazon által, különbség-is vagyon közöttök... Azt-is írják az uborka felől, hogy fölötte igen fél a’ menydörgéstűl, és menykő ütéstűi, és valamikor menydörög, mindenkor mint-ha ijettében megfordul. Azért mikor illyen üdő van, nem jó űtet vetni...” (Lippai). Legnagyobb termesztőkörzete, a Heves—jászsági, a Kecskemét—nagykőrösi körzetet is felülmúlja. Még az Észak-pesti, a Dél-pesti, a Bácskai, a Győr— komáromi és az újabban dinamikusan fejlődő Nyírségi termesztési körzet uborkatermés-mennyisége jelentős. A hazai termesztési szokásoknak megfelelően a kiskerti termesztők szívesen foglalkoznak a dinnyével együtt az uborkával is. Ez a piaci keresletet lényegesen mérsékli. Öt Cucurbita faj termesztésbe vétele az Újvilágban történt meg. A Cucurbita pepo, a C. maxima és a C. mixta eredetileg csak Dél-Amerikában lehetett honos. A C. moschata és a C.ficifolia viszont egyaránt honosnak számít Közép-és Dél-Amerikában. A C. pepo vad alakjait Texasban termesztették, ezekből alakult ki a C. texana. A C. pepo és a C. mixta sok rokon fajjal spontán úton kereszteződhet, ezzel kapcsolatban Mexikóban és Guatemalában igen erős bizonyítékokra leltek a botanikusok. Az Oaxaca-völgyben talált tökmagok mintegy 10 000 évesek. A növény nemesítésében és termesztésében az indiánok jutottak legmesszebbre. A C. ficifolia Közép-Amerikában csak i. e. 1250-től fordul elő a termesztésben, Dél-Amerikában 210
