Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
I. A földművelés kezdetei
Azért közöljük elöljáróban Birket-Smith, a neves kultúrtörténész gondolatait, mert a fák, a bokrok, a lágyszárú növények mágikus tisztelete a primitív földművelés szintjén részben panteista jegyeit levetve politeista jelleget öltött. A növények kiválasztásakor a primitív társadalmak egyes tagjai, csoportjai nem csupán a mágikus hit, hanem a kérdéses növényfajok hasznossága alapján döntöttek. Ez a hasznosság, fontosság tényleges mezőgazdasági, esztétikai vagy biológiai érték szerint változhatott. A gazdaságilag is hasznos növényfajokban az ősember, a primitív társadalmak embere szellemet, erőt, hatalmat birtokló lényt keresett és tisztelt. E kettősség — mint a létszükségletet kielégítő fajokból előállított terményeknek és a növényeknek a tisztelete — részletes magyarázata olvasható Láng (1979) könyvében. Létrejöhetett egy fiktív hitbeli elgondolás eredményeként vagy úgy, hogy konkrét személyek, isteni lények valamely növénybe beleköltöztek. Ennek az lett az eredménye, hogy az a bizonyos növényfaj, amelyet tisztelnek, már nem csupán „azt a fajt”, annak a fajnak egyetlen egyedét, hanem azt a szellemet, istenséget is jelentette, akit benne lakónak véltek. „Általánossá vált tehát az archaikus ősök elbeszéléseinek olyan értelmezése, amely átváltozással, illetve az istenek által történt átváltoztatással magyarázta a primitív elbeszélésekben még eredeti formájában meglevő kettős természet motívumát. .. Az átváltozás és az átváltoztatás fogalma kinőtt nemző talajából, az inadekvát asszociációkból, önálló létet kapott, s nemzőjétől elszakítva, önálló fogalommá vált” — írja Láng János : A mitológia kezdetei c. kötetében. Könyvünk gondolatmenete szempontjából azért lényegesek ezeknek az átalakulásoknak a bemutatása, mert szinte minden fontosabb kertészeti növény létrejöttében a kérdéses mitikus lény, istenség, félisten játszik szerepet. Különféle okok vezetnek az új növényfaj keletkezéséhez, pl. a hős valami miatt elvérzik, a vadállat megsebzi, megölik, eltalálja valamilyen tárgy stb., vagy az istenek népes családjában mindig akad egy-egy jószándékú személy, aki egyik istentársa vagy gonosz halandó személy elől átváltozással menekül meg, hogy erőszak áldozata ne legyen, vagyis emberek növénnyé változnak. Erre a növényeket ismertető fejezetekben számos példa található, így ezekre itt csak utalunk. Mindössze néhány példát ismertetünk a primitív társadalmak hitvilágából, amelynek csak főbb vonatkozásaival foglalkozunk e fejezetben. A kelet-afrikai wanikák szerint minden kókuszpálmának külön szelleme van, akárcsak a Közel- Keleten a gabonának. így érthető, hogy a kókuszpálma kidöntése ugyanolyan bűn volt, mint az anyagyilkosság, mert a pálmaanya elpusztítása következtében a wanikafiak éhen maradnak. Érdekes késztetésről ír Frazer (1965) Az aranyágban. A duriánfa, amely 30 méter magasra is megnő, ágait csak nagyon magasan fejleszti. Gyümölcse ízletes, de sok egyed rosszul termékenyül. A fát nem kényszerítik, csak késztetik a gazdagabb termésre. A szomszédos fát fejszével ütögetik meg, és egy másik fán elrejtőzködő férfi a késztetett fa helyett válaszol. ígéretet tesz (természetesen a fa nevében), hogy majd teremni fog... A szakrális néprajzban számos hasonló célt szolgáló szokást találtunk, amely vagy a termésbőséget vagy a fa életét kívánja megoldani. Az alkalmazott késztetési rítusok lényegében a fa- és növényszellem kiengesztelését vagy jóindulatát igyekeztek elérni. Ha egy fát ki akartak vágni, a faszellem haragját már a kezdet kezdetén le kellett csillapítani. Leggyakrabban a fának azt a terményét helyezték a tövéhez, ami alapján a legtöbbre becsülték. Néhol (bőven termő) a fák olyan nagy erővel rendelkeztek — legalábbis azt hitték —, hogy a meddő asszonyok az érintésétől remélték az átok elmúltát, hisz „gyermektelenséget csak átok okozhatott...” 23
