Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
III. Dionüszosz könnyei
kötöttek ki, a „német” Tyrkir elveszett. [Róla Fest azt állítja, hogy magyar (= türk) volt.] Társai keresésére indultak, (érthető okokból kifolyólag) nagy nehezen találták meg: „Tyrkir grimaszokat vágott, és ostobán viselkedett, röviden: részeg ember benyomását keltette. Amikor megkérdezték, miért viselkedett így, meglepő újdonsággal szolgált: szőlőt talált! Nagyon felháborodott, amikor társai kétségbe vonták ezt a történetet. Végtére is — mondotta Tyrkir — ő déli országban született, ahol szőlőt szüreteltek! Ezek után nevezte el Leif »Vineland«-nak ezt a földet” (Ceram, 1979). Eric Oxenstiema, neves vikingológus megtalálta Leif Erikson lakóházát a hajójuk kikötője közelében. A flóra ismerete alapján feltételezhető, hogy Tyrkir kicsit füllentett, mert bor, szeszes ital más gyümölcsökből is készíthető, pl. az apró tökből is (Ceram, 1979), de nem az amerikai vadszőlőből. A burgundiai egyházközségek, kolostorok tekintélyes jövedelemhez jutottak a szőlőtermesztésből. A St. Germain des Prés apátság mintegy 600— 700 hl bort termelt évente (rossz években ennél kevesebbet). Ugyanebben az időben virágzott fel igazán a spanyol és a portugál bortermelés is; a XI—XII. században már számottevő mustfelesleget (ami a friss szőlőből elfogyasztatlan maradt) szűrtek Andalúziában, Katalóniában és Portugáliában. Angliában a normann hódítás (IX—XIII. század) nyomán indult meg a szőlőtermesztés, amely azonban sohasem érhette el akár a francia, akár az itáliai szőlőtermesztés színvonalát. Malmesbiiry-i Vilmos magas és alacsony szőlőt különböztet meg a XII. században (a jelző a művelésmódra utalhat). A reneszánsz kor szemlélete, világképe, ideológiája a múltba, az ókor nagyszerűségének felelevenítésére, újjászületésére irányult. A gazdasági életben is felelevenednek az ókori termesztési mesterfogások, eljárások, és ismét tudatosan alkalmazzák is őket. A reneszánsz gazdasági alapjai legkedvezőbbek Itáliában voltak, így érthető, hogy épp itt volt a reneszánsz kultúra gyújtópontja, és ez a hely maradt mindvégig fellegvára. A szőlősgazdák ismét rég nem alkalmazott művelési eljárásokat, borkészítési módokat, művelési eszközöket használnak. A különleges minőségű borokat újra készíteni kezdik a pincékben, így a vino mirrhatot is, amelyet mirhagyantával ízesítettek Franciaországban. A reneszánsz kor még a szőlészet tudományában is újat hoz. A sack Erzsébetkori közönséges fehérborfajta (Shakespeare említi a Falstajfbarí), a sherry pedig egészen különleges borminőség. Angliában a sack 1550-ben vált ismertté. A sherryt Jerez de la Frontera környékén készítették először, a canary sack pedig Malagából származik. Hogy miért sherry a sherry, az többféle feltevést is szült. Az egyik szerint a talajtípussal van összefüggésben: az albarizas fehér krétaköves talajon, a barro valamivel sötétebb talajokon, az arenas pedig homokon terem. A másik feltevés szerint szőlőfajta-szelekció eredménye a sherry: Regia de Santa Maria és Jerez de la Frontera vidékén 1482-ben a Totontes, a Fergusano, a Verde aquadillo fajtákat telepítették. A spanyol reneszánsz kor fő fajtája a Pedro Ximenez, amelyet szinte az egész Ibériai-félszigeten termesztettek. A sherry borostyánsárga színű, elég magas az alkoholtartalma: feketére festett hordóit a napon tartják, valamint a leszedett szőlőt is. A szőlő a szüret után 8 órát pihen. A félfenekű hordóban a folyadék felületén elszaporodik a flór, vagyis a hártyaképző Saccharomyces gomba, és ez adja az ital sajátos illatát és zamatát. Több minősége van: pale, sec, dóré és brun. Az angolok kezdettől fogva a spanyol borkülönlegességek legfőbb fogyasztói. A XIII. század közepétől Bristolban már maguk is készítenek sherryt (nemes alapanyagból). 167
