Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

II. Pomona ajándékai

Akropoliszoii. Ha kipusztul, újat ültetnek helyette. Komolyabb gondoskodás nélkül is nagy kort élhet meg. A 2000— 3000 éves példányok sem számítanak ritkaságnak, ezek rendszerint még jól teremnek. Az olajfa a béke szimbóluma (a harcias Spárta romjait is szétrombolta, gyökereivel föloldotta köveit...). Az olívatermesztés ma is a Földközi-tenger medencéjében a legjelentősebb; a legfőbb termesztő Olaszország, Spanyolország, Görögország és Portugália. Néhány Európán kívüli területen is számottevő az olajbogyótermés (Kalifornia, Ausztrália, Déi-Afrika). Asztarté és a gránátalma A gránátalma skarlátpiros virága és gyümölcse az ókori népek körében, a Föld­közi-tenger keleti medencéjében nagyon népszerű volt. A gránátalma kultikus tiszte­lete Föníciában érte el a legmagasabb szintet és virágzott legtovább. Eleinte ez — bizo­nyára a gyümölcs sok magja miatt — határozottan termékenységi kultusz volt. Később e jellege elhalványult, inkább a vad érzékiség jelképe lett. Tavasszal, Rimmon istennő ünnepein a leányok e gyümölcs levével pirosították az arcukat és ajkukat, hogy rituális párjuk tetszését minél jobban elnyerjék. Modem vallástörténészek ezt az ünnepet a babiloni Hadad-ünneppel is azonosítják. Egykor szent növény volt a gránátalma Egyiptomban, Perzsiában és Arábiában. A korai görög kultúrában — Héra, Perszephoné és Dionüszosz mítoszaiban — gyakran szerepelt a gránátalma, de később feledésbe merült, noha a görögök hite szerint Gériión, Dionüszosz és Adonisz véréből is gránátalma sarjadt. A Héra és Perszephoné kezében levő gránátalma a halált és a feltámadást szim­bolizálja. A piros szín, a piros színű étel ezért tabu a görögöknél, a végre, az elpusz­tulásra emlékeztet. A gránátalma Föníciában Tammuz, Adónisz, Rimmon és Seol fája. Egyes szerzők tudni vélik, hogy valójában igen szoros kapcsolatban áll a Dionü­­,vzasT-k ült ússzál is, hisz az ő véréből — ahogy Agdisztisz véréből is — gránátalma nőtt. A tavaszi esőzések a föníciai patakok vízébe vörös agyagot mostak, a nép hite szerint ez Tammuz vére (Diodórosz Szikulosz III. 6:2; Euripidész: Bakkánsnők 99 skk.; ' Kerényi, 1977). Hádész csak úgy bocsátja el Perszephonét, ha eszik a hét gránátalmamagból (hét holdfázis), ez biztosítja visszatérését az Alvilágba. Mikor az istennő Démétérnél tartózkodik, szépen díszük a természet, a föld gazdag termést ad (Homéroszi himnusz Démétérhez. II. 362 skk.). Démétér Aszkalaphosz árulásából tudja meg, hogy leányát, Perszephonét rászedték gránátalmamaggal, büntetésképpen az istennő bagollyá vál­toztatja (Graves, 1970). Az Odüsszeiában két esetben (VII. 115 skk. és XI. 589 skk.) találkozunk a gránát­almával : a faják királyi kertben és ott, ahol a frig Tantaloszt a fa puszta látványa is kínozza, mert soha nem érheti el. Föníciában Hadad-Rimmon a napisten nevével egyet jelent. Cipruson Aphrodité sajátkezűleg ültette el a gránátalmafát, amit Ado­nis znak szenteltek. Hehn szerint a trójai Parisz Aphroditénak ítéli az aranyalmát, amely valójában gránátalma volt. Eltérő neve van a görög városállamokban: roia, illetve szidé. Erről érdekes anekdota maradt fenn. A boiótiaiak sZibének, az athéniek roiának nevezik a gránát­almát. Agatharkhidész meséli, hogy a két állam határvitája során a képviselők nem 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom