Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
Pállasz Athéné és Poszeidon vetélkedett Athén birtoklásáért. A tenger istene forrást fakasztott, Athéné viszont olajfát ültetett az Akropoliszon. Az istenek a víznél is fontosabbnak találták az olajfát, az olajat, tehát nem érdemtelenül győzött Pállasz Athéné... Az istennő egész Attikában az olajfa anyja. Ebből származott valójában Attika gazdagsága, az olajfa virágoztatta fel a félszigetet. Olimpia vidékén Héraklész honosította meg az olajfát (állítólag a hüperboreászok földjéről hozta). Az olimpiai játékokon i. e. 752-ben adtak először olajágat a győztesnek, ezt először a delphoi-i tanács javasolta. A versenyek előtt az Olimpiai Zeusz templomában mutatták be a koszorút, vagyis a sportolók vetélkedésének fővédnökénél. Ennek a koszorúnak nagyobb erkölcsi értéke volt, mint napjainkban egy aranyéremnek. Nevezetes a szaróni Artemisz-szentély közelében álló, girbe-görbe ágú olajfa (Rakhosz), ágain akadt meg Hüppolitosz haja (Euripidész: Hüppolitosz). Ovidius szerint egy auliszi pásztor olajfává változott: „... torkát bekeríti a kéreg, fává változik át, erkölcsét nedve mutatja; mert vadolajfa: bogyója, miként víg nyelve, kesernyés; vad szóra egykori nyers ízeit most őrzi gyümölcse.” Héraklész gyermekfejjel vadolajfát tépett ki gyökerestül a Helikonon, a fa mellé támasztott buzogánya is újra kihajtott. Talán Philemon és Baukhisz fája is olajfa lehet; a győztesek jelvénye, áldozati növény is. Mint említettük, az olajfa honos a Földközi-tenger mellékén. Homérosz korában már mintegy 30 fajtáját termesztették, ezért említi többször az Iliász és az Odüsszeia: „Hosszukáslevelü vadolajfa van ott az öbölnek végében, s egy bájos barlang, árnyas ölével, Néiászoknak hivott nimfák szent pihenője... (Odüsszeia XIII. 102— 104) ... S most az olajfa alatt ülnek le, a szent fa tövében...” (Odüsszeia XIII. 372) Mire használták az „elaiát” a görögök? A sportolók bőrüket kenték be olívával és kozmetikai haszna is volt. Hésziódosz jól tudja, hogy Attikán már a nemes olajfa honosodott meg, vagyis Hellász földjén konkurrense támadt a vadolajfának és a szezámnak. A mükénéi királysírokban már találtak olívamagot, akárcsak az egyiptomi múmiakoporsókban. A görögöknél Lükurgosz rendelete nyomán lett halotti, gyásznövény. Ettől teljesen függetlenül, olajágat szereztek a menyasszony (!) fejére és a vőlegény házának ajtajára, és olajkoszorúval adták hírül a ház lakói a környékben lakóknak, hogy fiú született... Hérodotosz szerint áldozati ajándék (vö. Plutarkhosz: Szólón XXIII. 10 és XXIV. 1), amely a neves történetíró életében szerzett igazán népszerűséget. Fontos olívatermesztő szigetek alakultak ki: Délosz, Számosz, Rhódosz és Milétosz. Thalész a khiószi ültetvényeket föníciai eredetűnek tudja. 133
