Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
ban (1 Krónikák 27:28; Ézsaiás 9:10; Ámosz 7:14), ezt késó'bb, a letelepedés idején a valódi füge váltotta fel. A valódi füge szeszélyesen, igen szakaszosan terem. (Egy alkalommal Jézus megátkozta a terméketlen fügefát.) Maga a termésképzés bonyolult, a terméshozam külső tényezők (az időjárás, a gubacsdarázsrajzás) függvénye. Számos típusa még jó ökológiai viszonyok között sem terem, ez a faj alapvető biológiai sajátosságaival van kapcsolatban. A fügefajták egy része partenokarpiára hajlamos, a szmirnai fügék megporzásához a fügedarázs jelenléte szükséges. A Bibliában többször serepei a füge mint a jó és a rossz fa gyümölcse (Jeremiás 24:1—8 stb.). Friss (Ézsaiás 28:4) és aszalt gyümölcse egyaránt ehető, értékes, kalóriában gazdag táplálék; az aszalt füge alkalmas a kelevények gyógyítására is (2 Királyok 20:7; Ézsaiás 38:21). A füge Zeusz Meilikhion szent fája, különösen Rómában nagyon tisztelték. Déméter a kedves vendéglátást fügefával honorálta Phütalosznak. A füge Dionüszosz attribútuma (kradiaiosz) is, amely ugyanazt a szójátékot rejti, mint az egyik Zeusztörténetben. Az istenség különleges módon közeledett Szemeiéhez. Dionüszosz „szívéből” italt készített, amitől a leány teherbe esett \ Zeusz villáma megöli Szemeiét, de a kisgyermeket kimenti az isten. Dionüszosz phallikus kultusza is kapcsolatos a fügével. Volt Kolophónban egy vadfügefa, amelyen rengeteg gyümölcs termett. Kalkhász, meg akarván szégyeníteni Mopszoszt, versenyre hívta ki. Kalkhász igen pontosan megmondta, hány gyümölcs van a fán. Nem tudott nagyobb sikerrel szerepelni Mopszosz a koca falkájával kapcsolatban sem___Mérgében meghasadt a szíve. Mindkét fügefaj endemikus Görögországban. Nemes, valószínűleg szmirnai fügefák találhatók Alkinoosz, Láertesz és Odüsszeusz kertjében (Odüsszeia VII. 116. skk. és XXIV. 241 skk.). A fügevirágok megtermékenyüléséhez a vadfügefákon fejlődő és áttelelő fügefürkészek (Sycaphaga sycomori) szükségesek. A második termés a legjobb, legtöbb és legédesebb (glükherosz), tudományos neve: caprificus. Az ültetett fügefáról az első biztos írásos közlés Arkhilokhosznál olvasható: „Párosz szigetén szép fügefák díszlettek”. Athénben a gazdag fügetermés reményében emberáldozatot mutattak be. Thargélion (májusban rajzik a fügedarázs) 6-án két embernek fügekoszorút akasztottak a nyakába, egyiknek feketét (vadfüge termése), a másiknak fehéret (nemes füge termése). A városon kívül mindkét személyt megkövezték. E barbár szokás „zsengeáldozatként” is felfogható, valószínűbb azonban, hogy az embertelen és véres rítussal a füge jobb megtermékenyülését akarták elősegíteni (Mireaux, 1962). Az áldozat a büntetés istennője kiengesztelésére tett szimbolikus cselekedet is lehetett. A vadfüge különleges szerepet játszott Trója várának történetében is, szinte a rossz sors előjele, hiszen ahol áll, éppen ott a legsebezhetőbb a fal... Tévedés azonban azt hinni, hogy csupán ennyiről van szó; a görög hitvilágban a halál, a pusztulás képzete tapadt a fügéhez (Odüsszeia XI. 590. skk.). J. H. Harrison véleménye: „Ennek a fügefának (ti. Kharübdisz) a jelentését ma már nem lehet megállapítani. Görögül erineosz a neve; talán valamiféle kapcsolatban állt Erinnüsszel, az alvilág pusztító, romboló hatalmával” (Bradford, 1969). Az Iliász V. énekének 281. sorából hatalmas ív feszül az Odüsszeia XII. énekének 103. soráig. Kirké intelme a következő: 129
