Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
ollyat nem kaphat, csak a’ pazlag szőlőből, avagy a’ hol szép öreg levelű gyökeret talál; azt ássak; és iiltesse-el kikeletkor a’ kertbe, árnyékos helyen, jól meg-kapált földbe, de ne igen sűrűén: és ha megfoganoszik, leg-alább kétszer kapállya-meg: és ha gyümölche teremne, a’ ki le-vonná a’ fűét a’ földre, gyukjon karócskákat-melléje, a’ kihez-kötözze mint az szőlőt. Ha az fű bé-nölné, gyomlállya-meg: az hoszszan elnőtt inait-is metéllye-le, s-öregebb lészen. De leg-alább minden második esztendőben el-kell plántálni, fő-képpen, ha igen sűrű, és jól meg-nől. Az árnyék ollyan légyen, hogy érje-is néha-néha a’ verőfény az eperjet, a’ kit ha száradni kezdene, meg-is köll öntözni. Tiszta fejér epery-is lévél, és igen jó édes” (Lippai). Mátyus ezt írja a szamócáról: ,,Az eper mind újságával, mind kedves szagjával és ízével, mind ragyogó piros színével majd minden gyümölcsök felett kedvelteti magát. Egészséges voltára sem alábbvaló egyiknél-is. A kerti eprek ugyan szebbek s nagyobbak az erdeinél, de nem oly hasznosak. A mezei fehér eprek mindeniknél alábbvalók... Az eprek ízekre nézve az ananászhoz legközelebb vetnek, kivált azok a nagyfélék, melyeknek hússzínű, sima fényes bőrük van, és ananászízű eper név alatt a mi kertjeinkben is sok helyt tartatnak.” A XVIII, században nagyon népszerű volt a szamóca, Csokonai Vitéz Mihály verset is írt róla (A szamóca): Kedves szamóca! téged Én- én az istennek, S az istenasszonyoknak Tennélek az asztalára. Sőt, csak beszélni tudnál. És csókot adni mindjárt Hasonlatos lehetnél A Lilla ajjakához. A szamócafajták behozatala a XIX. században megélénkült. Ez századunkra is jellemző, elsősorban nyugat-európai és amerikai fajták jelennek meg a piacon. A hazai termesztés Nógrád, Pest, Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár és Győr-Sopron megyére koncentrálódik. Ahol számottevő a fólia alatti zöldségtermesztés, ott a korai szamócafajtákat hajtatják, beépül a fóliás vetésforgóba (főleg Győr, Szeged, Szentes, Budapest stb. környékén). A Duna-kanyar szőlőinek pusztulása (filoxéravész) után a szamóca egyik legjelentősebb termőtája alakult ki e vidéken (Szentendrei-sziget). A málna és a szeder Holl Imre a Budapest I. kerület, Dísz tér 10. szám alatt levő XIV. századi kút kitöltésének földjében szamócamagvakat is talált, Dunaföldvár-Öregtorony lelőhelyen pedig 1 db hamvasszedermagot tudtak azonosítani {Kozák Éva ásatása), ez a XVII. századból származik. Szintén középkoriak a Budapest I. kerület, Dísz tér 8. szám és a Budapest I. kerület, Hunyadi u. 22. szám alatti lelet hamvasszedermagjai. Rendkívül jelentősnek számít — a korszak miatt — a Szentes-Tűzköves neolit- és bronzkori telep két málnamag-anyaga. A lelet a málna igen korai termesztésére, gyűjtögetésére utal, 120
