Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
mert romlandósága miatt nagyobb távolságról nem kerülhettek a telepre a málna és a szeder gyümölcse. A Rubus-nemzetség fajokban gazdag. Több faj areája egész Eurázsiát felöleli és találunk fajokat az amerikai kontinensen is (Rubus strigosus, R. occidentalis, R. ursinus stb.). A málna és szeder kultúrfajták kialakulásában a legnagyobb szerepe a közönséges málnának (R. idaeus), a fekete málnának (R. occidentalis) és a fehérlő szedernek (R. candicans) van. Wanger, Robenhausen és Thunersee környékén feltárt cölöpépítményekben is meglelték a különféle málna- és szederfajok magvait. A Rubus idaeus elnevezés Linnétől származik, valószínűleg utalva Plinius véleményére, aki a málnát Ida hegyéről származtatta, bár sem a görög, sem a római szerzők nem említik termesztését, csak erdei gyűjtését (pl. Vergilius a Georgicában). Palladius termesztett gyümölcsként emlegeti, mások viszont nem szólnak róla. Ez arra utal, hogy a málnát (esetleg szedret) valóban termesztették a kései római korban (pl. Hispániában), de a gyenge minőségű fajták miatt jelentősége és népszerűsége elég csekély lehetett. A Biblia a szedret gyomnövényként említi, amely megkeseríti a mezőgazda életét (Ezékiel 7: 23-25 és 9:18; Józsué 17:18). Nagy Károly Capitularéja sem a málnát, sem a szedret nem említi. Még egy 1391- ből származó angol kertészeti feljegyzés sem utal a málnára, pedig bizonyos források egyértelműen jelzik, hogy a XIV. században már termesztésbe vonták. Legkésőbb a XV. században elkezdték kerti művelését. 1618-ban Lawson azt írja a New Orchard and Garden (Új ültetvény és kert) c. munkájában róla, hogy az utak mentén szegélynövényként ültetik és termesztik. Egy évtizeddel később az angol Parkinson (1629) részletesen ír a málnáról, és már a fehér és a piros gyümölcsű változatot is említi. Tapasztalatai alapján véleményt mond, melyik változat a jobb; a fehéret zamata és apróbb magja miatt jobbnak tartja, mint a piros gyümölcsűt. Leírt egy tüskéden, hosszú terméságazatú fajtát is. John Rea{1665) szerint a málnát kiterjedten termesztették Angliában a XVII. század második felében. Langley a Pomonában fehér, piros és bíborgyümölcsű fajtát említ, Hitt pedig négy változatot írt le. A XIX. században, ahogy gyarapodott a fajták száma, egyre többet írtak a málnafajtákról és termesztésükről. Az amerikai málnatermesztés a XVIII, században kezdődött el igazán, William Prince (1771) már Angol piros, Angol fehér és Amerikai piros fajtákat említ. Később a fajták száma ott is gyorsan gyarapodott. Az ifj'abbik Prince 1832-ben már 12 málnafajta termesztéséről szól. 1850 táján megjelent az első feketemálna-fajtais, aDoolitle; 20 év elteltével a pirosvesszejű málna jött divatba az USA-ban. A szeder termesztésének kezdete ismeretlen, az első adat, amely teljes biztonsággal jelzi, 1829-ből származik. Lovett beszámolója szerint erdőből hozta és szelektálta ki az első perspektivikus egyedeket. Seacor is értékes egyedet lelt, amely gyorsan elterjedt, és jól szolgálta a szedertermesztés megindulását. 1854-ben emelték ki a Wilson, majd 1865-ben a Kittatinuy fajtát, forgalomba került a Needham is, sőt a XIX. század végén az örökzöld Evergreen fajta okozott nagy feltűnést. Miközben (főleg Angliában és Amerikában) nagy intenzitással folyt a nemesítés, a gyümölcs termesztési értékét növelő munka során néhány dísznövényértékű típust is szelektáltak. A XVIII— XIX. században amerikai közvetítéssel a málna és a szeder átkerült Ausztráliába; az Evergreen itt lett csak igazán népszerű és kedvelt fajta. Kúszó habitusú, hajtásai 10—15 méter hosszúak is lehetnek, és rendkívül bőtermő. A málna a XV. században, a szeder a XIX. században, a szedermálna hibridek pedig a XX. században ugyancsak gazdagították a bogyósgyümölcsűek fajtaválasztékát (Mohácsy— Porpáczy, 1952). A világ szedertermesztésének kezdete és a magyar málnatermesztés első mozzana-121
