Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
Azok-is-némellyek fejérek, némellyek pedig vörössek. Csak nem minden eget szeret: a földet a ki nedves, hideg, sovány, sőt az agyagost, és iszapost-is kedvelik A’ magván ültethetni, mint a mondolát, ne-is mélyebben két újnál: de job, ha a fa-körül ki nőt csömötéken ültetik, a kinek magános gyökere vagyon... Azt tartyák némellyek, hogy a mogyoró-fát ha gyakran által-ültetik, tenészőb lészen, és job gyümölcse... ... Némellyek, ollyan tanúságot adnak; hogyha ki azt akarja, hogy jól gyümölcsözzék a vörös mogyoró, Sz. Lámpert napján, az-az 17. Septembris, avagy egy kévéssé előb: avagy, egy kévéssé utánna ültesse-el a mogyoró fiatal fát; így, jó és szapora gyümölcsöt hoz: a’ férgektűl-is ment lészen... Ha ki a mogyorót sokáig, és frissen akarja tartani; föld edénybe tegye, s-úgy ássael a földbe. Némellyek, csak fris fövenybe tarttyák a pinczében: és ha igy áll, nem árt anyira, mint a többi. Egyébként, természetek-szerént fő fájást, és a gyomorban gyuladást indít... A’ mogyoró veszsző, nagy ellensége a mérges állatoknak; mert ha valahol a házba, fel-függesze-is az ember, oda bé nem mégyen se az scorpió; se más-féle mérges állat. És ha ott vagyon-is, mingyárt el-szedi onnéd magát. Azt-is írják, hogy ha ki éhomra rutával mogyorót eszik, annak azon a napon se méreg, se mérges állat nem árthat; és a scorpiók-is el-szaladnak tőle. Ha pedig száraz fügével eszi, meg-gyógyettya a mérges scorpió marását. A parásztok azt tartyák, hogy ha a kígyót mogyoró pálczával csak meg-ütik is-még merevedik, és az után meg hal... A’ fájából, jó abrichot csinálnak. A’ hólt-szenével, igen élnek a kép-írók, képfaragók, és más efféle mester-emberek: mikor valamit rajzolni akarnak. Ezen hóltszénnel élnek, a puska-por csinállásbann-is. Végtére, a mogyoró vesszőnek, egy csudálatos tulajdonságát, és természetét akarják állítani az authorok: hogy, tudni-illik, az által a föld gyomrában, aranyat, ezüstöt, és másféle érczet fel-találhatni, ’s azoknak ereit, és azért, Isten vesszejének nevezik. Az pedig, ha Isten hírével meg-lehet-é, arrul én itt nem disputálok. Mivel, se a philosophusoknak, se theologusoknak tisztekben, nem akarok lépnem; hanem, csak szintén a kertészeknek hasznos határokban akarok maradni” (Lippai). A termesztett szamócafajták létrejöttében öt faj játszik szerepet: az erdei szamóca ( Fragaria vesca), amely Eurázsiában és Amerikában egyaránt honos, a csattanó szamóca (F. viridis), amely Eurázsia hegyvidéki táján él, a mosusz szamóca (F. moschata) a hegyvidéki nyirkosabb helyeken fordul elő, Chiléből származik a chilei szamóca (F. chiloensis), amely fagyérzékeny, a skarlát szamóca (F. virginiana) pedig Észak- Amerikából került Európába. A piros szamóca 118
