Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)
II. Pomona ajándékai
ideig is elállnak, a mengsziti és nagy gyümölcsű és fehér. Ha a Fei tao fajtát szeptember végén papírba csomagolják, februárig is eláll. Ez is az északi tájakra jellemző változat. Cse-Vu közelében a helybéliek a vad őszibarackot a kertekbe is ültetik. Betegségnek ellenálló, szívós fajta, virágja díszítő értékű (Szian-fu vidékén kizárólag dísznek ültetik). A különböző botanikai híradások alapján összegezhető, hogy az őszibarack 600—2500 méter magas hegyekben jól megél, a talajokban nem válogat, de előfordulása homokon és löszön a leggyakoribb. Ezek a típusok fehér húsúak, de Szai-csuban van piros húsú is. A pogácsabarack is igen érdekes, bizarr formájú kínai endemizmusnak számít, néhol házikertekben is megtalálható, főleg a magvaváló változatot kedvelik. Mayer négy régi észak-kínai fajtát említ beszámolójában. Ilyen a .fing cai tao ízes, kerek gyümölcsű fajta; a Hung vat tao piros magvú és édes húsú; a Pák vat tao fehér magvú és nagyon édes a húsa, leves fajta; a Hun vat tim tao pedig befőttként kiváló. Az őszibarack Kínában közel 7000 éve ismert, s mintegy 4000 éve, vagyis i. e. 2000-től termesztett gyümölcsféle. Termesztésbe vétele lényegében a kajszival egy időben kezdődött, bár szakrális jelentősége nagyobb, mint a kajszié. Rose francia kereskedelmi utazó Kantonban — igen szerencsés körülmények között — régi kínai okiratokat és Noisette emlékiratát tanulmányozhatta. Az őszibarack művelődéstörténetéről nagyon sok adat van a szent könyvekben, már az i. e. 1000-ben született szertartáskönyvben is. Az i. e. 5. században Konfucius (Kung fu-ce) már említi könyveiben, amikor az öröklét, a halhatatlanság gondolatával foglalkozik. Hedricknek a Gibot francia hittérítő feljegyzéseit ismertető könyvében is sok szó esik az őszibarackról (a szerzetes naplója 1777-ben jelent meg). A megnyúlt, hegyes bibepontú, félig tűzpiros fedőszínű őszibarack (ju) a hosszú élet, az öröklét jelképe, ezért az újévi jókívánságokban az őszibarack említése a hosszú életre utal. Más kínai vidéken a halál fája. Csín Non-king véleménye szerint az élet és a halál attribútuma egyszerre, aki a /«-fáról eszik gyümölcsöt, a teste nem porlad el. Csín I-king szerint Kelet-Kínában él egy igen keserű magvú őszibarackfa, aki annak a magjából eszik, örökéletű lesz; Csőn I-ki már a gyümölcshús elfogyasztását is elégnek tartja. Az őszibarack két ellentétes jelenség, az élet és a halál jelképe, áldozati szerepe is igen változó: hol tiltott, hol engedélyezett termény a taoista áldozati szertartásokban. Szín Hin meséli, hogy lang kertjében él a Halál őszibarackfája: aki annak közelébe megy, meghal. Hoang Ti könyvében két fivérről ír, akik olyan őszibarackfát találtak, amely alatt homofág démonok tanyáztak, lesve a gyanútlan áldozatokat. Lie Cso-nen pedig röviden a Tudás fájának nevezi az őszibarackot. Kínában az őszibarack nemcsak a végső kérdések megválaszolásában tölt be fontos szerepet, hanem a mindennapi életben is. Mohácsy— Maliga— ifj. Mohácsy (1967) említi, hogy Dzsamei Kin szerint a kínai virágszimbolikában a szilva a női erényeket, az őszibarack pedig a női feslettséget jelképezi: „Nehogy egy jó családból származó leánynak őszibarackvirág-színe legyen.” A mondat önmagáért beszél... Arra is ügyelni kell, hogy a leányok szobaablakából ne látszódjék az őszibarackfa. Számos babona tárgya egy-egy virágos ág vagy vessző, főleg akkor, ha napfogyatkozáskor szedik, és holdtöltében fűzik át rajta a függesztő fonalat. Szun szerzetes őszibarackot evett a /«-fáról, amely a lángelmék kertjében díszlik: 84
