Surányi Dezső: Kerti növények regénye (Budapest, 1985)

II. Pomona ajándékai

Barkocza-fát, kit a deákok Sorbus torminalis-nak nevezik, nem igen ültetik a kertekben, hanem a magas hegyekben jó kövér földben, a bik-fák-között terem. A köves földben, a kertekben-is ha ültetik, örömest terem: jó magassan fel-nő, a gyümölcse apró, hoszszú csutkája vagyon, majd mint a cseresnyének, akkorára mint a közép-szerű cseresnye: gesztenye színű mint a berkenye, mikor meg-lágyul, savanyúcska, köves belül. Ollyan csak nem a levele, mint az szőlőnek, de sokkal kissebb. Későn érik-meg, s-nyersen eszik...” (Lippai).

Római gyümölcstál a hódítók asztalán

A meglepő cím korántsem olyan furcsa, ha azt vizsgáljuk, hogy a különféle fajokat mikor kezdték Európában termeszteni. Mint látni fogjuk, tényleges termesztésről csak a római korban beszélhetünk. Ennek azonban az volt a feltétele, hogy a római Impérium seregei eljussanak keletre, ahol feltűnően nagy a vadfajok gazdagsága, mivel ott van a kérdéses gyümölcsfajok elsődleges vagy másodlagos géncentruma.

Kínai gyümölcs L: a tao

Az őszibarack eredete még nem teljesen tisztázott, feltételezések szerint a Persica davidiana és a P. kansuensis leszármazottja (Terpó, 1971). Eredeti termesztőhelye Észak- és Közép-Kína. Két convarietasra osztják, egyik a kopasz termésű (convar. laevis) a magvaváló és nem magvaváló provarietas-szal, a másik pedig a molyhos termésű. Ez utóbbinak három provarietasa ismert: magvaváló, nem magvaváló és lapos barack.

Sokáig az volt a vélemény, hogy az őszibarack perzsa eredetű, azonban ennek cáfolatára nyelvészeti bizonyítékaink is vannak. Perzsa vagy szanszkrit neve sem ismert az ókorból, ugyanakkor Kínában a legrégibb időktől termesztik. Mayer (1912) Senszi tartományban 1200 m magas hegyek lösztalaján talált őszibarackot. Tibetben és Kanszu tartományban 2200 méterig is felhúzódhat az őszibarack. Ezek a fácskák rózsaszín virágúak, termésük magvaváló, ismertek fanyar, rágós húsú típusok is. Kanszu egyes részein egyáltalán nem foglalkoznak gyümölcstermesztéssel, a hegyekben mégis buján nőnek az őszibarackbokrok. A vad őszibarackot taonak, tónak nevezik.

Kanszu tartományban a vad típus dzse tao, a molyhos őszibarack pedig mao tao. Mayer, Boissier és mások tereptanulmányai szerint az őszibarack areája Délnyugat-Kínában található, az északkeleti területekre már később kerülhetett. Santungban Mayer nagy, kerek és duránci típust talált, ezek igen édesek és hosszabb