Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Irodalmi szemelvénygyűjtemény

Hogyan fogták meg a keresztesek hadnagyát,

Székely Györgyöt?

(Röpirat Augsburgban 1514-ben)

Továbbá az őrgróf szolgája, Kristóf nevezetű, megjött a hadból, elmondotta, hogyan fogták meg a Székely Györgyöt; először — azt mondja ez a Kristóf és ő is a hadból a szemével látta — megfogták őt és levetkőztették és egy magas székre ültették. Azután koronát csináltak neki egy kerékabroncsból, azután ezt a koronát izzóvá tüzesítették és az ő fejére helyezték. És ennél a koronázásnál mintegy hatvan emberüknek táncolniok kellett előtte és mögötte a maguk módján és ehhez még hegedűvel és sípokkal is zengettek az ő módjukon. És akik ott jelen voltak barátok és papok meg egyéb tanult emberek mindnyájan énekelték: Te deum laudamus. És ilyen éneklés közepette az ő öccsét, akit vele együtt fogtak el, három darabra vágatták az ő szeme előtt, majd ezután a táncolóknak, az ő legjobb szolgáinak nyersen kellett őt enniök; szolgái ettől vonakodtak, mire hármat vagy négyet levágtak közülök és mikor a többiek ezt látták, tátott szájjal rávetették magukat és darabokat haraptak ki belőle. És aki nem nyelte le, azt levágták — és miután ilyen módon harapták és falták, azután fölnégyelték őt. Ezt a tettet János gróf, az erdélyi vajda vitte véghez, az ő főkapitánya által cselekedte meg Székely Györgyön ezt a kínzást; és mind a vele volt népet büntetés nélkül, békén hagyták elvonulni, hogy soha többé ne cselekedjenek az ország ellen, gonosztettüket megbocsátották, hogy teljes bizodalom legyen abban, hogy a keresztesektől több balság nem esik. De még némi sok nép tartja fenn és veszi fel (a keresztet), ezért senki sem mondhatja meg, mi lesz ebből, béke-e vagy békétlenség — a jövőben bizonyára meghalljuk.

(Geréb L. gyűjteménye 107. o.)

52