Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Irodalmi szemelvénygyűjtemény

SZEMELVÉNYGYŰJTEMÉNY A DÓZSA-PARASZTHÁBORÜ IRODALMÁBÓL

Az urak visszavonatták a keresztes háborút

De az új idő szerinti mágnások mit sem gondoltak azzal, hogy a pogányok ellen menjenek, mert restek voltak. Látta és hallotta a cseh László király, hogy vakmerőségében az érsek hatalmat adott az ilyen latornak. Akik a királlyal voltak, az udvarbeli magyarok azt rebesgették a legátusról, hogy belső háborúságot támasztott. Mondotta az érsek:

— Nemde magatok kértétek, hogy hozzak szent keresztet az izmaeliták ellen? Most már keljünk fel és kövessük hadi vezéremet, Székely Györgyöt.

De azok nem igen akarództak, mert nem szoktak háborúsághoz. Látta az érsek, milyen hanyagok, restek, maga is elhallgatott és levelet írt Székely Györgynek, hagyja abba ő is a hadgyűjtést, mert a nagyurak nem gondolnak vele.

Megkapta a levelet Székely György. Haragra lobban:

— Nem vagyok én gyermek, sem bolond, hogy játsszatok velem! Istenre és a szent keresztre: kiirtalak benneteket!

Mikor meghallották azokat a szavait a bárók, hercegek, főpapok és a többi magyar urak, egy kisgyűlést tartottak, azért hogy:

— Ha nem állsz el a szent kereszttől, Székely György, akkor kiirtunk!

A gyűlésből az urak levelet küldtek Székely Györgynek, az kézhez vette a levelet és elolvastatta említett nótáriusával. Megértette, hogy az urak és főrangúak nem akarnak a török ellen menni, inkább a szent kereszt ellen készek harcolni: de minthogy már húszezer fegyveres férfiú volt alatta, mit sem félt az uraktól. Ezenközben egy Lőrinc nevű pap is jött hozzá nagy csapattal, több mint kétezer emberrel, jött egy másik klerikus is, Balog István nevezetű, háromszáz gyaloggal és népével együtt beíratta magát nála.

(Szerémi György XII., Geréb gyűjt. 235. o.)

51