Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)
Pataki Ferenc: Dózsa György és az 1514-es parasztháború
„A futásnak esett pórok nagy része a győzők dühének esett áldozatul. Mások a Temes folyóban lelték halálukat. Mások fegyvereiket eldobálva térdre borulva kértek kegyelmet... Csak kevesen, akik az utakat jobban ismerték menekvének meg lovaik sebessége által. Míg a győzők egy része a kurucokat űzé és mészárlá, mások a szekerekkel megerősített tábort hányták föl, hol nagyszámú pórnő és gyermek találtatott. Engesztelődésnek a győzők szívében egy szikrája sem vala. De a kegyetlenség sehol nem vetkezett ki annyira az emberiségnek minden érzetéből, sehol leleményesebb nem volt az iszonyatban, mint Szapolyai táborában .. Valóban az urak, a nemesi sereg a csata alatt, a csata után szörnyiá kegyetlenséggel torolta meg a felkelést. Marczali Henrik írja a már idézett tanulmányában: „... az a büntetés, melyet Dózsa György ellen alkalmaztak történeti nevezetességű lett, mint a kegyetlenségnek egyik soha fölül nem múlt, gyakran elmondott, de szinte hihetetlen mintaképe .. Dózsa Györgyöt a középkori parasztháborúk leverésekor is ritkán előforduló válogatott kegyetlenséggel végezték ki. Istvánffi Miklós történetíró, aki számos szemtanúval beszélhetett, így ír Dózsa György haláláról: „Dózsa Györgyöt és öccsét, valamint több fogoly főembert vasra verve hurcoltak a vajda elé. György bátor lélekkel és nyugodt arccal így szólt: Nem kérek tőled kegyelmet győztes vajda: hatalmadban vagyok, tégy velem tetszésed szerint. Csak azt az egyet kérem, hogy Gergely öcsémhez kegyelmesebb légy. Mindenki tudja, csak én kényszerítettem, hogy a táborban maradjon .. . ... a vajda Gergelyt csak egyszerű fejvétellel büntette, mert megtudta, hogy igaz, amit bátyja felhozott mentségére. Borzad az ember, ha felsorolja az iszonyú rettenetes, eddig sose hallott s látott büntetéseket, amelyekkel e szerencsétleneket kiirtották. A foglyok közül negyvenet, akik Dózsa Györggyel közelebbi kapcsolatban voltak, sötét börtönbe zárták. Tizenöt napig éheztették őket, s ekkor a még élő és lélegző György félig sült testéhez vitték, hogy azzal csillapítsák éhségüket. A negyven szerencsétlenből már csak kilenc élt. A többit az éhség megölte. A kínzók durva vasból egy trónt és királyi jelvényeket, pálcát és 22
