Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)
Pataki Ferenc: Dózsa György és az 1514-es parasztháború
koronát készítettek. Györgyöt meztelenül ültették a trónra, az izzó koronát a fejére tették. A megmaradt kilenc szerencsétlent előhurcolták. Kényszerítették az éhség által félholt s inkább árnyékhoz hasonló embereket, hogy harapják és nyeljék Dózsa testét... Ha nem cselekszik a puszta karddal ott álló hóhérok azonnal leölik őket... hármat megöltek . .. György nem sírt, nem jajgatott, nem félt...” Az összes források egyöntetűen kiemelik, hogy Dózsa György a legkegyetlenebb kínzásokat is jajszó nélkül tűrte. Amikor lefejezték, testét szétvágták és intő jelként szegezték: Buda, Bécs, Gyulafehérvár és Nagyvárad kapuira. A parasztháború még nem ért véget. Mészáros Lőrinc, a fölkelők egy kisebb csoportjával kivágta magát a temesvári gyűrűből, Biharban próbálta újjászervezni a szétszórt parasztokat. Szapolyai János vajda Tömöri Pált küldte ellenük, aki először csalárd kegyelmi ígérettel keltett zavart az elkínzott parasztok között. Mészáros Lőrinc azonban nem adta meg magát, világosan látta a csapdát, Szerémi György történetíró szerint, aki II. Lajos udvari káplánja volt, Mészáros Lőrinc így kiáltott fel: „Ha a magasságos isten segítségével győzünk, minden nemes megkapja a magáét.” A paraszt sereg egyrésze már hajlani akart a kegyelmi szóra, amikor Tömöri lovasai váratlanul rátörtek a parasztokra. A parasztokkal rokonszenvező Szerémi így ír erről: „így pusztult el végkép a magyarok hite, esküje” (a magyar urak becsülete). Mészáros Lőrinc egy ütéstől elkábulva, eszméletlenül rogyott a halottak közé. Tömöri lovasai sokáig keresték, de nem ismerték föl. Később elvonszolta magát Zilahig, ott takargatták és gyógyították a parasztok. Életben maradásának híre Szapolyai fülébe jutott, elfogatta, és Kolozsváron máglyán égette el. Az ősi városfal egy része ma is fennáll Kolozsvárott, az ottani lakosok még most is kegyelettel mutatják a zömök Bethlen-bástya alatti falrészt, ahol — a hagyomány szerint — Mészáros Lőrinc papot, Dózsa György kiváló alvezérét, a ceglédiek szeretett papját elégették. Egyes kisebb csapatok még viaskodtak a túlerővel az ország különböző részein, de őszre már halálos csend borult az országra. Iszonyatos megtorlás következett, a felkelésben részt nem vett parasztokat is ezrével gyilkolták le. Még abban az évben — sietve — országgyűlést tartottak, ahol törvényes formákat hoztak a véres megtorlásra. Az 1514. évi törvények mindenekelőtt megtorló intézkedéseket léptettek életbe a jobbágyokkal szemben. Halálbüntetést 23
