Kovács Gyula (szerk.): Dózsa 1492 - 1972. A Dózsa-emlékünnepségekhez (Cegléd, 1972)

Pataki Ferenc: Dózsa György és az 1514-es parasztháború

A magyar uralkodó osztály nem volt egységes a keresztes hadjárat meghirdetésében. A többség, különösen az egyháziak Bakócz Tamás vezetésével, a keresztes hadjárat meghirdetését követelte, a‘másik rész félt a fejleményektől, s ellenezte a parasztság felfegyverzését. Végül a nemesek többsége hozzájárult a parasztok felfegyverzéséhez, a keresztes hadjárat meghirdetéséhez. Ez utóbbiak abban bíztak, hogy az elégedetlen jobbágyság egy részét a török elleni harc majd felőrli, és megszünteti a parasztháború veszedelmét. Bakócz Tamás a pápai bullát 1514. április 16-án meghirdette.

A parasztság lelkesen fogadta a keresztes hadjárat eszméjét. „Szent háború, az egyház áldása, emellett minden tehertől való menekülés: lehet-e ennél nagyobb vonzóerő a szegény és elnyomott nép számára? ...” írja — nagy történelmi munkájában — Marczali Henrik haladó történészünk a századfordulón. Valóban az ország minden részében hatalmas tömegek gyülekeztek a felhívásra. A jobbágyok tízezreihez csatlakoztak: városi plebejusok, bányamunkások, munkanélkülivé vált hajdúk, fizetetten zsoldosok, kisnemesek és szegény, jobbágyszármazású falusi papok. A hadviseléstől elszokott uralkodó osztály a maga köréből nem tudott, vagy nem akart alkalmas vezetőt állítani a sereg élére. „Perényi, Báthori, Szapolyai, Bebek vagy Szentgyörgyi neve inkább nyomasztó volt, mint lelkesítő...” írja Márki Sándor történettudós, a korszak kiváló ismerője, aki a múlt század végén több jelentős Dózsa-tanulmányt írt.

Bakócz érsek a keresztes hadat egy ismeretlen, de vitéz katonára: Dózsa Györgyre bízta. Dózsa György ifjúságát sajnos alig ismerjük, s az életkorát is csak közelítően tudjuk meghatározni. Márki Sándor kutatásai alapján úgy tudjuk, hogy Erdélyben a Háromszék megyei Dálnokon született, majd a Kis-Küküllő menti Makfalván nevelkedett. Valószínűleg nem volt nemesi származású, a lesüllyedő, a székely szabadság eszményét őrző székelyek közül való. Fiatal korában részt vett a székely nép szabadságmozgalmaiban, majd végvári katonának ment, és Belgrádban szolgált. Itt mint egy lovascsapat vezére, 1514. február 28-án erős párviadalban legyőzött egy magyarokat gyalázó és dicsekvő török tisztet. Dózsa György személyesen ment fel a királyi udvarba, hogy illő jutalmát átvegye. A király — nehezen bár —, de nemessé tette, s egy tekintélyes falut adományozott neki, mely valahol Nándorfehérvár és Temesvár között feküdt. Azután április 24-én, fényes ünnepség keretében a hercegprímás megáldotta Dózsát, s a keresztesek vezérévé emelte, hogy .. isten nevében végrehajtsa a király akaratát..

14