Bene István - Kisfaludi István (szerk.): Ceglédi kalendárium '97 (Cegléd, 1996)
CEGLÉDI KALENDÁRIUM '97 Emberek a múltból Tömörkény István (1866-1917) „Ez az életrajz kissé zavaros, de nem én zavartam össze, hanem az élet. Ott kezdődik, hogy 1866. december 23-án születtem Cegléden, a vasúti állomáson. Édesapám abban az időben pár évig bérben bírta az osztrák állam-vasúttársaságtól a ceglédi vasúti vendéglőt, így esett meg, hogy a szegedi születésű többi öt testvéremmel szemben nem a szőkébb haza homokján láttam napvilágot. A gyerekkorban ebből később nagy testvéri hangok keletkeztek a »szegedi betyárok« és a »ceglédi bicskás« között. Az utóbbi sértés alaptalan volt, mert bár Cegléden születtem az anyakönyv szerint, de sohasem voltam benn a városban. A vasúti állomás igen messze esett a várostól (a mostani ceglédi állomás azóta már a harmadik) s hatvanhat karácsonyán irgalmatlan nagy hideg lévén, nem vittek be a városba keresztelni, hanem kihozták a papot a vasútra. Két év múlva hazakövetkeztünk onnan s azóta nem állván módomban Ceglédre ellátogatni, azzal a zavaros ténnyel kezdődik ez az egész élet, hogy még sohasem voltam abban a városban, amelyben - a keresztlevél szerint - születtem." így emlékezett Tömörkény István 1917-ben szülővárosára, Ceglédre. A 130 évvel ezelőtt született kiváló író, tudós, múzeumigazgató, a szegedi népélet rendkívüli tehetségű megörökítője Steingassner néven látta meg a napvilágot, az önéletrajzában leírt december 23-a helyett már 21-én. Erről a ceglédi katolikus egyház születési anyakönyvének bejegyzése tanúskodik, amiképpen innen tudjuk azt is, hogy 1895-ben kérte hivatalosan nevének megváltoztatását. Eredeti foglalkozása gyógyszerész volt, ám mégis inkább az írás mesterségét választotta. Első újságcikkei, elbeszélései Szegeden jelentek meg. Móra Ferenc Tömörkényről szóló visszaemlékezései szerint mégis leginkább a hivatalára volt büszke: „Mindig mondogatták róla, hogy mintaszerű hivatalnok, s ez annál kedvesebb dolog volt az emberektől, mert a legtöbbjüknek fogalma se volt róla, tulajdonképpen micsoda az a könyvtár- és múzeumigazgatóság. ... Egyszer életrajzi adatokat kért tőle valamelyik lexikon. Megírta, hogy ő foglalkozik archeológiával, etnográfiával, lingvisztikával, ír ilyen, meg olyan tudományos értesítőkbe, föl is sorolta a dolgozatok címeit is, a végére aztán odavetette, hogy foglalkozik novellaírással is." Pedig - szerencsénkre - tekintélyes nagyságú életmű maradt utána, könyvei újra meg újra megjelennek. Legutóbb pl. 1994-ben adtak ki Tömörkény-kötetet, „Két ló bitangságban és más elbeszélések" címmel. Ugyancsak Móra Ferenc írta róla: „ ...azt találtam mondani egy mind a kettőnknek egyformán keserű órában, hogy Szegeden ezer esztendő alatt egyszer született igazán nagy ember, és a sors iróniájából az is a ceglédi állomáson született meg." Milyen kár, hogy egyszer született Cegléden „igazán nagy ember", de - a sors iróniájából - mégsem szülővárosa hírnevét öregbítette. Reznák Erzsébet 86
