Bene István - Kisfaludi István (szerk.): Ceglédi kalendárium '97 (Cegléd, 1996)

CEGLÉDI KALENDÁRIUM '97 lehet megszerezni, legfeljebb hozza magával a gén­jeiben. Ön hol tudja tetten érni a családjában ezt a típusú szívós emberi magatartást ?-Tápiószőlősön nőttem fel, édesapám négy évig hadifogságban volt, és hát nagyon-nagyon meg kel­lett dolgozni azért, hogy a család talpon maradjon. Már hatéves koromtól aratni jártam a szüleimmel, haj­naltól késő estig egy héten át kinn voltunk, és csinál­tam, amit éppen kellett. A kilenc éves nővérem ad­dig otthon ellátott mindent. Gyerekkorunk óta ki kel­lett vennünk a részünket a család fenntartáshoz szük­séges munkából. Onnantól kezdve pedig iskolás éve­imben is szükség volt erre a kitartásra, mert mindig hátránnyal indultam. A szolnoki gépipari technikum­ba kerültem, de mivel egy falusi általános iskola nem tudott olyan felkészültséget biztosítani, amilyet a vá­rosi képzés feltételezett volna, ezért rendkívül sokat kellett bepótolnom. Utána 1962-ben bekerültem Ceg­lédre. Nemcsak a város volt ismeretlen, hanem a munkahelyi környezet is. Első alkalommal alig talál­tam meg az EVIG-et. Külső segítségre nem számít­hattam, saját tevékenységem eredményei vitték szé­pen felfelé a pályámat. Az ott eltöltött 15 év alatt nyil­vánvalóvá vált, hogy számomra vonzóbb az embe­rek között dolgozni, mint egy irodában, hogy mások problémái jobban érdekelnek, mint a sajátom; és hogy amihez hozzáfogok, azt szívósan végig is csinálom. Azt hiszem, ennek a közösségi szemléletnek köszön­hetően az EVIG-ből továbbvittek, bekerültem a vá­ros vezetésébe. 1985-ben, amikor tanácselnök-helyet­tessé választottak, a lecke már az lett, hogy ennek a közösségnek mit tudok felmutatni. A mások problé­máival való ismerkedés egyre szaporodott, egy idő után el is híresültem arról, hogy hozzám bármikor lehet fordulni, és ha egy pici esély van, akkor min­denkinek segítek. Azt hiszem, hogy a '96-os válasz­tásnál ez íródott a javamra.- Természetes, hogy legtöbbünknek vannak ambí­ciói, de az a munkakör, amelyre Ön pályázott, el­égeti az embert a közösség kohójában... Miért éppen ennek a pozíciónak az elérése érdekében mozgósí­totta erőit, mi motiváltai- Minden ember sokat ad arra, hogy a maga mö­gött hagyott úton milyen eredmények sorakoznak. Azért szerettem az EVIG-es időszakot, mert konkré­tan meg tudtam mutatni, hogy miben van benne a kezem munkája. Aztán a sors úgy hozta, hogy nyolc éven át gazdaság- és várospolitikával foglalkoztam a pártbizottságon, de soha nem éreztem elégedettnek magam, mert - bár jó gazdaságpolitikusnak tartottak - látható eredményekben nem lehetett felmutatni, amit végeztem. Ez annyira zavart, hogy az utolsó két évben elkezdtem konkrét dolgokkal foglalkozni, és csak emlékeztetőül mondom, hogy akkor szerveztük meg, hogy a Tejipari Vállalat sarkára kerüljön egy bolt, elkészüljön az ipartelepi út, továbbá a Széche­nyi útnak a kelet felé eső szakasza. Mikor aztán 1985- ben tanácselnök-helyettes lettem, Fekete Antal sza­bad kezet adott a műszaki- és pénzügyek intézésé­ben. Hozzám került az összes beruházás, felújítás; és oly módon tudtam eljárni, hogy elindult a Royal- és az OPÁL-ház építése, a külterületi ABC-program, és nagy ütemben folytatódott a gázvezeték és az út­hálózat bővítése. Megnyugodtam, mert az év végén készített mérlegemben szerepelt 14 km gázvezeték, 3 km út, ABC és iskola beruházás. Szeretem, ha az a szellemi és fizikai energiakifejtés, melyet egy kisebb vagy nagyobb közösségért végzek, mérhető, ha a té­nyek magukért beszélnek, de leginkább, ha a külön­böző létesítmények megvalósításában részem van.- 1996 elején milyen konkrét célok vezérelték, amikor a város előtt ismét vállalta a megméretést el­lenfeleivel szemben 1- Mindig is megszállottan hittem, hogy a kapott lehetőségeknél nagyobb mértékben lehet egy tele­pülést fejleszteni. A várospolitikáról az a vélemé­nyem, hogy szinte minden beletartozik, amitől ja­vul az itt élő emberek komfortérzése - legyenek azok akár megoldott lakásfeltételek, közművek, kulturális- és sportprogramok. Körültekintő veze­téssel még akkor is előre lehet jutni, ha az anyagi feltételek egyre nehezebbek. Az elmúlt öt évben hiányoltam a folyamatos párbeszédet a város la­kosságával és a gazdasági szereplőkkel. Önmagam számára is mindig kritikusan jegyzem meg azt, hogy ha az emberek nincsenek beszélő viszony­ban, és széthúznak, akkor roppant nehéz egy elő­remutató szellemet kovácsolni. Tehát meg vagyok győződve arról, hogy a közösségért nemcsak a vá­ros vezetőinek, hanem minden lakójának sokat kell tenni - még ebben a megélhetési gondokkal ter­helt helyzetben is. Szeretném elérni, hogy pezseg­jen Cegléd élete és jól érezze magát itt mindenki. Hatalmas gazdasági, szellemi erő található itt, büsz­kék lehetnénk rá, hiszen az értékeinkből fel tudunk mutatni olyanokat is, amelyeket az ide látogatók elismeréssel illetnek, miközben sokszor lebecsül­jük saját dolgainkat. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom