Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Szabó Júlia: Benedek Péter félszázados művészpályája
ségesen izoláló, „tiszta típusokat” kutató esztéták szemében, de mindenképpen jelentős, egységes életművet létrehozó művészegyéniség minden nézője számára, aki néhány remekművével s azok számtalan variációjával egyszer komolyan megismerkedett. Felfedezése a tízes évek művészetének izzó, minden újra, korábban nem ismertre érzékenyen reagáló légkörében következett be. Vasmunkásként dolgozott egy pesti gyárban, amikor gyermekkora óta meglevő rajzolási szenvedélyét először észrevették, értékelték és munkára biztatták. Felfedezője, Bálint Jenő, a paraszti kultúrában levő kincseket friss szenzációként, s jól értékesíthető intellektuális áruként szemlélő polgár, lehetőséget és eszközöket nyújthatott számára az alkotáshoz, de élményeket és módszert nem. Utóbbit nagyon óvatosan, erejével gazdaságosan bánva, ismereteit nagy figyelemmel kamatoztatva, saját magának kellett megteremteni. Mivel a naiv művészet kritériumainak nemzetközi szabályzata a húszas évek elején még nem volt készen, Bálint Jenő kevés kötöttséget jelentett számára, valószínűleg egyedül a falusi témakör lehetett fontos követelmény szemében, a megformálást egészen Benedek Péterre bízta. Benedek Péter legjelentősebb alkotásai stílusformáló, igen nagy koncentrációt jelző első művészi korszakában születtek, 1919—29 között: Nem a sikerek szédületes arányai, hanem a komolyan vett feladat, a jó mesterember pontossága, munkaszeretete, fegyelmezettsége és az anyagának megbecsülése hozta létre ezeket az alkotásokat. A ceglédi Kossuth Múzeumban őrzött Önarcképe nyitja meg főművei sorát. Festői öntudatát fejezik ki arcvonásai, keményfából faragott szoborfejek plasztikus formaadását utánozva. Az arc megvilágított és árnyékos részeit határozott tagolással, s ezen belül finom homogén színfelületekkel választja el egymástól. A tanulmány fej-rajzolás módszereit nagyon komolyan elsajátítva, a lényeges elemeket kiemelve jut el a geometria és komponálás ekkoriban igen erősen hangoztatott összefüggéseihez. A szürke színek árnyalatainak gazdagsága, a mértani síkokat analitikusan felbontó értelmezése a legkulturáltabb nyugat-európai festők módszeréhez közelítik, tompítva a nyers, darabos formaadás elementáris, primitív erejét. Az arc titokzatos keménysége, szemérmes zárkózottsága az ismeretlen világot felfedező parasztművész személyiségét időtlen szférákba emeli. A kismé-60
