Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)
Szabó Júlia: Benedek Péter félszázados művészpályája
retű ceruzával és vízfestékkel készült önportré a magyar rajzművészet monumentális törekvései között is megállja a helyét. A népművészet fő színei közül csak a fekete dominál Benedek Péter kompozícióiban, a vörös és kék a szürkéhez hasonlóan tört árnyalataiban jelentkezik. Szigorú, kemény stílusának jelentős emléke a Nő teknő mellett című vízfestménye (MNG gyűjtemény). Az egységes színfelületek növekedése, az élesebb formarend a tudatos képalakítás útját jelzi, racionális, mítosz nélküli szemléletét, amelyben a látvány igazságai uralkodnak, s a művész lassú, kitartó munkával megismerhetőnek tartja az objektív világ tárgyait. A mosó asszony arányaiban megnőtt alakja éppen olyan tárgy ebben a relációban, mint a konyhafalra akasztott rézedények, a széles fateknő vagy a kemencepad. Benedek Péter sem a munkást, sem a munkát nem dramatizálja, nem interpretálja, még csak ki sem emeli. Mezei munkásokat ábrázoló rajzain is az alakok egybeolvadnak a tájjal, cselekvéseik azonosulnak a föld és a növények termést hozó funkcióival. Különleges erőt és nyugalmat éppen a világrend egységébe, s az egység megbonthatatlanságába vetett hit sugároz képeiből. A szép fogalma ebben a rendben ölt formát művészetében. A falu jelentősebb társadalmi eseményeit: a lakodalmat, mulatságot, vasárnapi templomozást több tematikus hangsúllyal jeleníti meg, több laza, dekoratív, „cifra” elemet épít bele ilyen témájú képeibe, bár e témakörben is született olyan megdöbbentően szűkszavú, kopárságában komoly festői bravúrokat jelző képe, mint a nagyméretű Templombelső 1930-ból. Ez az olajfestmény első pillanatra száraz, érzéstelen naturalista alkotás, jobban megismerve a következetes naturalizmus nagy lehetőségeinek megtestesítője. Díszítő kedv helyett tömör jellemzés, homályos szimbólumrendszer helyett józan valóságszemlélet jelenik meg ezen a képen. A templom-teremben ülő kerekfejű, ünneplőbe öltözött paraszt-polgárok gyülekezete kis híján olyan realista életábrázolás, amilyent anekdotázó, vagy dramatizált életképfestészetünk egyik korszakában sem teremtett. Szerényebb léptékben Benedek Péter e képen az Ornansi temetés személetéhez jár közel. Várakozó lányának (a kép ma már csak reprodukcióban ismeretes) dísztelen, csendes líráját már Móricz Zsigmond is megünnepelte, más oldaláról mutatva be egyéniségét. A kerítés 61
