Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Péter Imre: Benedek Péter parasztfestő útja

Péter Imre:

Benedek Péter parasztfestő útja

November közepén „Elkallódó népi tehetségek” címmel keserű hangú cikk érkezett szerkesztőségünkbe egyik vidéki levelezőnktől:

„Ma, amikor a népi kultúra fejlesztése, elmélyítése napi feladattá vált — írja Zsadon Miklós, a ceglédi járási kultúrház sajtócsoportjának vezetője — azt hinnőnk, hogy a népi kultúra kincseit, a népi tehetségeket lelkes emberek, a különböző népművelési intézmények állandóan keresik, kutatják”. Zsadon elvtárs a továbbiakban Benedek Péterről ír: „Mi lett a sorsa ennek a kiváló népi tehetségnek? Mindenkitől elhagyatva, döbbenetes szegénységben él — évek óta tehénpásztor egy gazdánál. Mint könnyen fáradó ember, fizetést nem kap, csak a kosztjáért pásztorkodik. A Művészeti Tanács támogatásával 1949-ben Cegléden kapott egy be nem fejezett ONCSA-házat ... A ház padozata földes, vizes ... a konyha köves, az lakható, abban húzódnak meg. A WC-nek nincs teteje, ajtaja. Az udvar nincs elkerítve, nem tudják használni ... a környék apró jószágai szabadon járnak rajta . . . Benedek Péter hallgatagon, lehajtott fejjel ballag a tehenek után, révedező szeme talán nem is látja a teheneket, befelé néz. A „Toborzót” szeretné festeni, ennek a képzeleti képnek alakjaiban, színeiben gyönyörködik . . . évek óta nincs ecsete, vászna . . . csak tehenek vannak és egy gallydarab a pásztorkodáshoz . . . Valahol valami hiba, valami törés van a kultúrmunkában . . . Benedek Péter, az értékes őstehetség elfeledve, eltemetve, napi kosztjáért tehenet őriz lehetetlen rossz gúnyában.

Döbbenetes szavak, döbbenetes tények. Hogy lehetséges, hogy Benedek Péter, akit harminc évvel ezelőtt kapott szárnyára a hír, akinek művészetét csodálattal szemlélte az egész ország, köztük olyan kiváló művészek és műtörténészek, mint Rippl-Rónai

49