Gergelyné Baktai Júlia (szerk.): Benedek Péter. Válogatás a festőről szóló irodalomból - Pest megyei múzeumi füzetek 11. (Szentendre, 1979)

Péter Imre: Benedek Péter parasztfestő útja

József, Csók István, Lyka Károly — ma így él? Akiről Vaszary János ilyen lelkes szavakat írt egyik cikkében:

„Ez a véletlen érintetlenül maradt napkeleti költészetpalánta, ez a nagy Dél napjainak elkésett unokája, ide hozta nekünk a legszebb májusi bokrétát.”

Benedek Péter a festészet Veres Pétere — volt. Kalocsa-környéki szülőfalujának, Úszódnak életét, embereit festi. Éles, mindent látó szemmel nézi és jellemzi őket s talán anélkül, hogy tudatosan akarná, kifejezi a falu szociális osztálytagozódását. Egyik képén kövéren, karba tett kézzel, terpeszkedik karosszékében a falusi esperes. Arcán dölyfös méltóság. Lila cingulusának habos selyme ragyogó színben fénylik.

Másik képén egy gazdag parasztvendéglőst látunk. Móricz Zsigmond így ír róla: „Fehér ing, fehér mellény, rettentően kifaragott tajtékszipka, szivar. Ahogy azt a szájában tartja. S ahogy néz, a megelégedett ember kövérségében. Félszeme hunyorít, a rádagadt szemhéj alatt .. . „Részegek” c. képéről ugyancsak Móricz írja: „Ez aztán a feneke az élet minden szociális nyomorának. Ahogy ezek az ismeretlen részegek, a pálinka ivó ajtajában, kerítés tövén egymáson hevernek, mint két disznó és mégis emberek, mily egyszerű s mégis milyen monumentális.”

Ugyancsak Móricz írta Benedek Péter egyik szoptató parasztasszonyt ábrázoló képéről a következő ragyogó jellemzést: „Valami kimondhatatlan szomorúság van a szép, fiatal parasztasszony arcán. Az anya. A parasztanya, aki a jövendő napszámosát szoptatja vérével, tejével, s nézi-nézi, sőt, mintha nem is nézné, csak valahogy életbánattal merül el a sors titokzatos munkájába, a rózsaszínterítős gyenge parasztágy előtt. Lábát felteszi a vékonylábú, fából faragott kisszékre, amit az ura csinált. Világoskék szoknyáján felvarrva két fehér pertli, egyetlen dísze a természettől nyert szépségen kívül. Gyönyörű mell buggyan ki a dohányszínű rékliből. Surea feketekék, fején valami napkeleti szertartás egyszerű fejkendője, törökös süvegszerűen megkötve. A bámult, régi bölcső sarka. Az egészben van valami rendkívüli.”

Idézhetnénk több munkáját is. Falusi bál és temetés, kocsmai mulatság és családi kör, a hentesmester, a falusi szatócs, mosóasszonyok és kenyérsütők elevenednek meg a képeken. Benedek Péter munkáiból csodálatos tisztasággal bontakozik ki nagy tehet-50