Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
II. fejezet: Sárfalvi Béla: A növénytermelés jelenlegi területi eloszlása
égető problémáját is közelebb vitte a megoldáshoz. A Duna— Tisza köze növekvő jelentőségét az ország szőlőgazdálkodásában híven mutatja az, hogy míg a szőlőterületek országos átlaga nem érte el a 2%-ot, a Duna—Tisza közének már 2,8%-át fedték a szőlők (20. ábra). A váci körzetben korábban kialakult szőlőkultúra a hegylábi községekben teljesen visszaesett, korábbi súlyát csak a homokos talajjal is rendelkező dombvidéki községekben őrizte meg. Az alföldi térszínen Kiskőrös—Baja körzete, Szeged és a Három Város határa, valamint a Csepel-sziget emelkedett ki magas szőlőarányával. A birtokparcellázások az országnak úgyszólván minden tájáról vonzották a földtelen agrárproletárokat. Áldozatos úttörő munkájuk nyomán még az elhagyatott futóhomokterületeken is megindult a szőlő telepítése. 1,5% alatt maradt továbbra is a szőlő aránya a kalocsai fűszerpaprika körzetben, a Kunszentmiklós környéki szikeseken, valamint a bugaci szilajpásztorkodó vidéken. Negyven év múltán — 1935-ben — a szőlő már a Duna—Tisza közének 5,2%-át foglalja el, míg az országos arány csupán 2,2%. Az egyes elszigetelt, fejlettebb szőlőkultúrájú területek egyetlen nagy szőlőskertté olvadtak össze, melynek körvonalait mindenütt a homoktalajok elterjedése szabta meg (20. ábra). A Cegléd—Baja—Szeged háromszögben tömörül a szőlőterület zöme, de nagyarányú a csepel-szigeti, továbbá az Orszentmiklós és Örkény környéki szőlőtermelés is. Továbbra is az országos átlag alatt maradt a szőlő aránya Kalocsa, Kunszentmiklós környékén, valamint a Tisza mentén, Csongrád és Szeged között, végül a kötöttebb vályoggal borított bácskai községekben. Jelenleg — az 1956-os év alapján — a szőlő területi eloszlása pontosan a szántó eloszlásával ellentétes. Követi a homoktalajok térbeli elterjedését (20. ábra). A szőlőtermelés esetében nem mindig érvényesül a különbözeti földjáradék hatása, mert a filoxéra fellépése óta a homoktalajok szinte monopolhelyzetbe jutottak. Ennek megfelelően általában a homokhátság középső, nem minden esetben kedvező közlekedési lehetőségekkel rendelkező területein éri el a szőlő a legmagasabb arányt; helyenként a 30%-ot is meghaladja. Kiemelkedő még É-on Őrszentmiklós, a Tisza mellett Törtei, a Csepel-szigeten Szigetszentmárton, a bácskai körzetben pedig Bácsszőllős környékének szőlőkultúrája. A 2,1%-os országos aránnyal szemben a Duna—Tisza köze területének 5,8%-át foglalja el a szőlő. 5 Duna—Tisza köze 65 20. ábra folytatása
