Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

I. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdaságának természeti és társadalmi feltételei

szükséglettel szemben a 392 ezer főnyi mezőgazdasági dolgozó már­ciustól októberig 78 millió munka­napot képes teljesíteni. Kétségte­len, hogy ezek az adatok nem tük­rözik hűen a Duna—Tisza közi munka erőviszonyokat: a népes­ség munkaerőkészlete 1949-ben nem haladta meg ilyen mérték­ben a munkaidő szükségletet. Szá­mításba kell venni ugyanis azt, hogy az egyes műveléságak mun­kaigényének felméréséhez hasz­nált normák elsősorban szervezett nagyüzemi gazdálkodás feltételei között érvényesek, az így kiszá­mított színvonalnál pedig az átla­gos termelékenységi színvonal lé­nyegesen alacsonyabb. Továbbá: a normák szerinti adatok nem tar­talmazzák a munkahelyváltozta­tással (a lakóhelytől távol fekvő vagy több tagból álló birtokok esetében) járó időveszteséget, a Duna—Tisza közi szántóföldi ter­melés sajátosságai (kiterjedt zöld­ség-, főzelék, fűszerpaprikaterme­lés) következtében előálló munka­igénytöbbletet, valamint a legelő művelésére és az állatállomány gondozására fordított munkaidőt. Figyelembe véve a Duna—Tisza közén a szektorális megoszlást, az átlagos termelékenységi színvonalnak mintegy 20%-kal magasabb munkaidő-szük­séglet felel meg, amit további 20%-kal növel a munkahely változtatásra fordított idő. Eképpen mintegy 65 millió munkanapra nő az évi munkaszükség­let, s ennek alapján, nem feledkezve meg a munkaigényes szántóföldi növények arányáról, az állattenyésztés fejlettségi fokáról (évente kb. 15 millió munka­napot igényel), valamint az iparba áramlók jelentős számáról, nagyjából kielé­gítőnek tűnik a Duna—Tisza köze munkaerőellátottsága. Időszakosan gyakran lép fel — elsősorban a szőlőtermelő körzetekben — munkaerőhiány, ugyanis a különböző műveléságak munkaerőszükséglete nem osztódik el egyenletesen a nyolc hónapra, hanem néhány hétre torlódik össze. A téli hónapok folyamán viszont határozottan jelentős a munkaerőfelesleg. A mezőgazdasági keresők 1949. évi területi eloszlása részben a talajviszo­nyokat, részben pedig a mezőgazdaság belterjességi fokát tükrözi (10. ábra). Legnagyobb sűrűség a vályogtalajokon, valamint a belterjesen művelt homok­területeken mutatkozott. Ezer kh mezőgazdasági területre (szántó, kert, szőlő, rét, legelő) átlag 181 mezőgazdasági kereső jutott; míg azonban a Tápió vidékén, a Csepel-szigeten, a kalocsai paprikatermelő körzetben, Cegléd, Kiskunfélegyháza, Csongrád, Szeged, Kiskőrös és Jánoshalma környékén 200, 3* 35 10. ábra. Az 1000 kh mezőgazdasági területre jutó mezőgazdasági keresők száma községenként (1949)

Next

/
Oldalképek
Tartalom