Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
V. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági körzeteinek vázlata
Mindezek alapján Budapest zöldövezetéhez (erre a területre hárul a fővárosi fogyasztópiac ellátása mellett az innen Budapestre ingázók csaknem 100 000-es táborának élelmezése is) soroljuk Pest megye területét, eltekintve a nagykátai és a ceglédi járás K-i felétől. Ezt a területet a környező területekhez képest a kenyérgabona alacsonyabb, a burgonya magasabb vetésterületi aránya jellemzi. A terület ellátóövezet jellege a főváros felé haladva egyre inkább kidomborodik az árutermelés növekedésében is. A zöldövezetnek a fővároshoz tapadó 20—30 km széles belső sávján már kiemelkedő a zöldség-, főzelék- és hüvelyesfélék termelése és a kertgazdálkodás, ezzel szemben rendkívül alacsony, ill. helyenként egészen hiányzik a cukorrépa, napraforgó és dohány termelése. A növénytermelés uralkodó ágazata a szántóföldi gazdálkodás; a szőlő- és gyümölcskultúra már sokkal fejletlenebb. Amíg a növénytermelés vonalán határozottan kirajzolódik a fővároshoz kapcsolódó zöldövezet, az állattenyésztés szerkezete alig valamit tükröz ebből. A nagyvárosok közvetlen környékét annyira jellemző tejgazdálkodásnak csak nyomai fedezhetők fel. A ráckevei valamint az aszódi járás egy részétől eltekintve, a fenti módon körülhatárolt szegély terület, 2—a homokhátság, го—a Tisza körzet egész területén az országos átlag alatt ártere, od f)unäiTi6ii6k, öo uacsKá, * « , ,., ^ ,, r, , » , . Nagykáta és Abony vidéke marad a szamosaliatsuruseg. Ugyanakkor fejlett a baromfitartás. A birtokok elaprózottak, a szocialista szektor aránya alacsony. A körzeten belül, a közös jegyeken túl, három különböző mezőgazdasági kultúrát találunk. Az egyik az aszódi, gödöllői és monori járások területét jellemzi: a mezőgazdasági értéktermelés 60—80%-a a szántóföldi gazdálkodó ból ered, ugyanakkor alacsony a szőlő- és gyümölcstermelés, valamint az állattartás (a baromfitenyésztés kivételével) aránya. Eltérő jellegű terület a ráckevei járás, továbbá az azonos vonásokat mutató nagykátai járás. Ezeken a területeken a szántóföldi termelés súlya némileg alacsonyabb, ezzel szemben nagyobb szerepet játszik a szőlőkultúra és az állattartás. A váci, a dabasi és a ceglédi járás mezőgazdasága —- jelentős kiterjedésű homoktalajai révén—több hasonlóságot mutat a homokhátság gazdálkodásával. A szőlőkultúra nem fejlett ugyan, de kiemelkedő a gyümölcstermelés. Megfelelő súlya van még a szántóföldi gazdálkodásnak, de egészen jelentéktelen az állattenyésztés. A váci és az aszódi járás É-i részén húzódó hegylábi szegélyről feltétlenül meg kell jegyezni, hogy domborzatilag élesen elkülönül a Duna—Tisza közétől. Nagyrészt vályogtalajok borítják, erdei talajokkal tarkítva. Klímája viszonylag csapadékos. Magas az erdő területi aránya, alacsony a szántóé és a szőlőé. 312
