Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
V. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági körzeteinek vázlata
homoktalajokkal is rendelkező nagykátai járás, a gyümölcstermelésben pedig a kiskunhalasi, a szegedi, a kiskőrösi, a kecskeméti, a dabasi, a ceglédi és a váci járás termésmennyisége emelkedik ki. A bortermelés nagyobb hányada Kecskemét, Kiskőrös, Bácsalmás és Szeged környékéről származik (91. ábra). Az állattenyésztés árutermelésében a vágósertés, vágóbaromfi, a tej és a tojás jelenti a legnagyobb tételeket, egyes helyeken a gyapjú is szerepet játszik (151—154. ábra). A peremvidéki járások szolgáltatják a legtöbb húst; tejtermelésben a ceglédi, a kecskeméti, a kiskunfélegyházi és a szegedi járás áll elől, míg a baromfi- és tojástermelés zöme a homokhátság és a Dunamente területéről ered. A gyapjútermelés a Duna mentén fejlődik a leggyorsabban, de a hátsági legelőkön is nagy létszámú nyájakat tartanak. B) A DUNA—TISZA KÖZE MEZŐGAZDASÁGI KÖRZETEI A termelési körzeteket részben községi, részben — kényszerűségből — járási bontásban készült térképek alapján határoltuk el. A vonalas elhatárolás azonban mindenképpen erőszakolt. Ugyanis a különböző jellegű területeket rendszerint átmeneti sávok választják el egymástól, az ezeken belül fekvő községek talajviszonyaikat és termelési profiljukat illetően sem homogének. Az ilyen sávokat ahhoz a körzethez soroltuk, melyhez több, ill. lényegesebb kapcsolat fűzi azokat (155. ábra). Természetesen nemcsak az átmeneti sávokban, hanem a körzeteken belül sem homogén a termelés jellege. A közös és elsődleges meghatározó jegyek mellett részben a természeti viszonyok, de főleg a társadalmigazdasági tényezők kisebb-nagyobb fokú eltéréseiből adódó különbségek is mutatkoznak az egyes termelési körzeteken belül. 1. BUDAPEST ZÖLDÖVEZETE A csaknem kétmilliós főváros ellátásában az ország egyéb tájai mellett nagyon fontos szerepet játszik az egész Duna—Tisza köze. Éppen ezért rendkívül nehéz elhatárolni a közvetlen ellátó övezetet azoktól a területektől, amelyeknek még mindig igen szorosak a piaci kapcsolataik Budapesttel, de mégsem tartoznak már az ún. zöldövezethez. Ha azonban a különféle gazdasági növények területi elterjedését, a szántóföldi értéktermelésben játszott szerepét vesszük vizsgálat alá Budapest környékén, feltétlenül szembetűnik néhány olyan jelenség, amely támpontot nyújt a körzet elhatárolásához. Zöldövezetről lévén szó, a körzet területét többek között a szántóföldi gazdálkodás néhány külterjes növényének csökkentett méretű termelése, esetleg hiánya, ill. a belterjesebb növények jelenléte vagy rendkívüli arányú termelése kell jellemezze. Ennek megfelelően a körzet határa ott húzódik, ahol a Duna—Tisza köze többi részétől eltérően jelentősen visszaesik a kalászosok, elsősorban természetesen a kenyérgabonák, a cukorrépa, továbbá a napraforgó termelése, ugyanakkor nagyobb arányban termelik a tömegélelmezésben jelentős szerepet játszó burgonyát, hüvelyeseket, zöldség- és főzelékféléket, valamint a különböző gyümölcsöket. 311
