Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

V. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági körzeteinek vázlata

<0,4 0,4—0,7 0,7-1

Ш ' -v EH 1'3<

gabonatermés (1957)

területre jutó búzatermés (1957)

gorodik az állattenyésztés szerepe; pl. a váci járásban és Kecskemét területén a termelési értéknek még tizedrésze sem esik rá (136. ábra).

A fő ágazatok egymáshoz viszonyítása egy-egy ágazatnak csupán viszonylagos fejlettségére vet némi fényt. A tényleges színvonalat a területegységre eső abszolút termelési érték mutatja. Az 1 kh szántón termelt érték tekintetében a homokhátság — Budapest és Szeged környékétől eltekintve — messze elmarad a peremvidékek eredményeitől (137. ábra). Megváltozik a kép, ha nemcsak a szántóföldi kultúrát, hanem ezzel együtt a szőlő- és gyümölcstermelés eredményeit is vizsgálat alá vesszük. A szántó, a szőlő és a kert együttes területének 1 kh-jára eső termelési érték a homokvidék fölényét mutatja, eltekintve a városoktól (138. ábra). Ha a növénytermelési értéket összevetjük a mezőgazdasági keresők számával,* ismét a homoki járások állanak az élen az е8У“egy mezőgazdasági dolgozóra jutó termelési érték tekintetében. Alacsonyabb, kb. azonos szinten áll a főváros környéke, a Dunamente és a Bácska (139. ábra).

Az állattenyésztés termelési értékét a szántó, rét és legelő együttes területével vetettük össze. A Duna—Tisza köze K-i felén, valamint a D-i szegélyén

* Becslés alapján nyert adatok.

306