Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
V. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági körzeteinek vázlata
Ft <5000 5 - 6000 '///A 6 - 7000 7 - 8000 8000 < 143. ábra. 100 kh takarmánygabonavetésterületre jutó baromfiak száma (1957) 144. ábra. Az 1 kh mezőgazdasági területre jutó összes termelés értéke (1957-58) házi járástól eltekintve — a szántóföldi gazdálkodás sehol sem adja még felét sem az összes termelési értéknek. A peremterületeken általában nagyobb a szántóföldi gazdálkodás súlya; kivétel a rossz talajú kalocsai járás (133. ábra). A gyümölcstermelés fő színtere a homokvidék, érthetően ennek gazdaságában játssza a legfontosabb szerepet is. A Duna—Tisza közi gyümölcskultúra két fellegvárában — Kecskeméten és Nagykőrösön — a mezőgazdasági termelésnek majdnem 40%-át szolgáltatja. A főváros szomszédságát (gödöllői, monori és ráckevei járás), valamint Kiskunfélegyháza és Csongrád vidékét nem számítva, a homoktalajokon termelt mezőgazdasági értéknek legalább %-ét a gyümölcsfaállomány adja. A peremeken — különösen a Duna mentén — megközelítőleg sem játszik olyan jelentős szerepet (134. ábra). A szőlőtermelés ugyancsak a homokhátságon jut túlsúlyra, helyenként 25—30%-nál is magasabb értéktermelési aránnyal; ugyanilyen magas az aránya a nagykátai járásban is (135. ábra). A gyümölcs- és szőlőtermelésben alárendelt szerepet játszó Duna menti és bácskai járásokban csakúgy, mint a kiskunfélegyházi járásban az állattenyésztés súlya nő meg, néhol 1/4-ét, sőt 1/3-át adja az összes termelési értéknek. Budapest környékén, továbbá a homokhátságon viszont jelentéktelenné zsu-20 Dana—Tisza köze 305
