Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
V. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági körzeteinek vázlata
V. FEJEZET A DUNA-TISZA KÖZE MEZŐGAZDASÁGI KÖRZETEINEK VÁZLATA А) к MEZŐGAZDASÁGI KÖRZETEK MEGHATÁROZÁSAKOR MÉRLEGELT TÉNYEZŐK 1. A Duna—Tisza köze mezőgazdasága — amint ez már a növénytermelés és állattenyésztés tárgyalásánál is kitűnt — távolról sem mutat homogén vonásokat. Ellenkezőleg: a változatos természeti viszonyok, a helyi termelési hagyományok alapján, az egyes ágazatok területi elhelyezkedésében, továbbá a belterjesség, az áru- és értéktermelés fokában mutatkozó eltérések, végül az értékesítési lehetőségek és piaci kapcsolatok differenciáltsága nyomán sajátos vonásokkal rendelkező mezőgazdasági körzetek különülnek el a Duna—Tisza közén. A mezőgazdasági termelés regionális különbségeinek értékeléséhez, az egyes termelőkörzetek megállapításához és jellemzéséhez felhasználtuk a természeti adottságok, valamint az egyes ágazatok területi elterjedésére vonatkozó vizsgálatok legfontosabb eredményeit. Különös figyelmet fordítottunk a talajbeli és éghajlati adottságok, továbbá a művelésági és vetésszerkezet értékelésére, a Duna—Tisza köze jellegzetes növényeinek termelési arányára. Tekintetbe vettük az állattenyésztés szerkezetét és fejlettségét. Kiegészítettük ezeket a községi szinten végrehajtott vizsgálatokat néhány árutermelési mutatónak, továbbá néhány jellegzetes mezőgazdasági cikk termelékenységének* járási szintű vizsgálatával. Végezetül ugyancsak járási bontásban megkíséreltük felmérni — együttesen és ágazatonként — a Duna—Tisza közi mezőgazdaság brutto értéktermelését. A területre és a mezőgazdasági termelőkre kivetített értéktermelési adatokkal — melyek elsősorban a mezőgazdasági termelés szerkezetére világítanak rá — kiegészítettük a termelési körzetek elhatárolását célzó vizsgálatokat.** A szántóföldi és szőlőkultúrával előállított teljes termelést (fő- és melléktermékeket egyaránt) értékeltük, eltekintve a másod- és köztesvetésektől. A gyümölcstermelésből csak a felvásárolt mennyiséget vettük számításba. Az állattenyésztésnél a hús-, tej-, tojás- és gyapjúfelvásárlás került értékelésre, továbbá a törzsállományban 1 év alatt mutatkozó szaporulat. A rétek és legelők hozamát szintén értékeltük. A termelési értékszámítást 1957-re vonatkozóan végeztük el, néhány termékre azonban csak 1958-ból állott rendelkezésre adat. 2. Amikor a mezőgazdasági körzetek elhatárolásánál a természeti környezet szerepét is figyelembe vesszük, okvetlenül felmerül két kérdés: egyrészt * Ezt a módszert Fodor Ferenc nyomán, de bizonyos fokig módosítva alkalmaztuk. ** Az értéktermelés területi vizsgálata alapján történő körzetelhatárolásra a hazai földrajzi irodalomban első ízben Enyedi György és G. Szabó Mihály tett kísérletet. 299
