Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)

V. fejezet: Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági körzeteinek vázlata

%

< 7

7-12

12 - 18

ж

18-24

%

1

TT

30-36

ШШ 3B<

133. ábra. A szántóföldi termelés része- 134. ábra. A gyümölcstermelés részesedése

sedése az összes mezőgazdasági termelési az összes mezőgazdasági termelési értékértékből (1957 — 58) bői (1957 — 58)

adnak-e egyáltalán valamely támpontot a természeti tényezők a mezőgazdasági körzetek megállapításához, másrészt nem vezet-e ez a földrajzi determinizmushoz. Az első kérdésre feltétlenül igennel kell válaszolnunk. A mezőgazdaság a társadalmi munkamegosztásnak az az ága, mely a társadalom természetes környezetével leginkább összeforrott. A mezőgazdaság — főképpen a földművelés — kiemeli a táji sajátosságokat; hiszen az emberi társadalom nemzedékek hoszszú munkája során felismeri és különbözőképpen állítja saját szolgálatába ezeket a különbségeket. Mivel a társadalom fejlődésével párhuzamosan egyre alaposabban ismeri meg az ember az őt körülvevő földrajzi környezetet, s ennélfogva mind hatásosabban tudja különböző adottságait a maga javára fordítani, gazdasági tevékenységével fokozottabban kihangsúlyozza a táji sajátosságokat. A társadalmi fejlődés minden egyes magasabb fokán a társadalomnak a természeti környezet különböző adottságainak felhasználására, vagy leküzdésére, kiküszöbölésére foganatosított lépései, egész ilyen irányú tevékenysége egyre szemmel láthatóbban nyomot hagy a tájban, kihangsúlyozza annak többékevésbé különböző jellegű területekből való összetettségét. A természeti adottságok egyre tudatosabb felhasználásának, részben átalakításának folyamata nagy vonásokban megnyilvánul a műveléságak elhelyezkedésében, egymás közötti arányában, számos gazdasági növény vetésterületének (''oszlásában is.

300