Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
IV. fejezet: Asztalos István: A mezőgazdaság gépesítése
állomás körzetében fellelhető kisebb-nagyobb mértékben a homok, és ennek arányában szükséges ezeket az állomásokat homoki gépekkel ellátni. A Duna—Tisza közi löszös középkötött vályog és homokos vályogtalajok gépi művelése nem okoz különösebb nehézséget. Itt a jelenlegi gépállomány megfelelő és alkalmas a jó talaj művelésre, növényápolásra. Ebben a szerencsés helyzetben vannak a Duna árterületén, az Északbácskai-lösztáblán és a Gödöllői-dombságon elhelyezkedő gépállomások. Nem lehet megoldottnak tekintem az erősen kötött vályogtalajok gépi művelését sem. Itt a talajellenállás legyőzésére nagyobb, 50 lóerős traktorok beállítása szükséges. Ez főleg az abonyi, túrái, csátaljai gépállomást érinti, mivel ezek körzetében található meg legnagyobb kiterjedésben az erősen kötött vályog. Hasonló problémát okoz a szikesek megművelése is. Különösen a kunszentmiklósi és kiskunlacházai gépállomás körzetében, továbbá a solti gépállomás körzetének É-i részén vannak nagy kiterjedésű szikes szántók. Ezeken a talajokon — különösen szárazabb időben — erősen hantos a szántás, melyet a téli fagy sem rombol el, tehát nagyobb mértékben kell használni nehézfogast, hengert és gyűrűs hengert, mert ezek nélkül jó magágyat, morzsalékosabb szántást kialakítani nem lehet. A talajviszonyok vizsgálatánál foglalkozni kell azokkal a területekkel, ahol számítani lehet a gyakoribb vadvízfeltörésekre, aminek a magas talajv í zállás az alapja, és sok gépállomási körzetet érint, főleg a Duna—Tisza köze D-i, Bács megyei részén. A vadvízfeltörések figyelembevétele azért fontos, mert az ilyen talajok vagy később kerülhetnek megmunkálásra, később lehet rajtuk tavasziakat vetni, vagy számítani lehet az őszi vetések kipusztulására, amelyeket pótolni kell. Ezeken a területeken tehát igen rövid az az idő, ami alatt a gazdasági munkákat el kell végezni. Az időszakosan vízjárta területek legnagyobb kiterjedésben a bajai, kiskőrösi, bugyi, kunszentmiklósi és ceglédi körzetben fordulnak elő. Az sem közömbös azonban, hogy milyen magas a talajvíz szintje. Ugyanis csapadékos tél és tavasz idején a talajvíz feltör a felszínre, vagy csak néhány cm-rel alacsonyabb a vízállás a felszínnél, de már ez is elegendő arra, hogy a veteményt elpusztítsa. Ez a körülmény a közvetlen talaj művelésre is kihat, mert gyakori jelenség, hogy a felszín száraz ugyan, de a magas talajvíz következtében a gépek szántás közben megsüllyednek. Ez is sok száz munkaóra kiesést eredményez. Ilyen adottságokkal rendelkező talajokból a kiskőrösi, ceglédi gépállomás részesedik legnagyobb mértékben, de kisebb-nagyobb területeken még magas a talajvízállás a jakabszállási, solti, tiszakécskei, tápiószelei gépállomások körzetében is. A domborzati viszonyok szintén befolyásolják a gépek munkáját. Figyelembe kell venni a lejtőszöget, mert a traktor 15—20 fokosnál nagyobb lejtőn dolgozni nem tud. Probléma az is, hogy a lejtő irányával párhuzamosan, vagy pedig a szintvonalaknak megfelelően történjen-e a szántás. A lejtő irányában történő szántás után erős a talajerózió veszélye, és ez a talajművelés idejében is eltolódást okoz, a tavaszi szántást teszi indokolttá. A növényápolás az ilyen területen még nehezebb, mint a talaj művelés. A domborzati viszonyok a Duna—Tisza köze É-i részén játszanak jelentősebb szerepet. Az éghajlati adottságokat a gépállomások gépi felszerelésének kialakításában befolyásoló tényezőkként kell számításba venni, mivel ezek az adottságok vagy közvetlenül hatnak a gépi munkára vagy közvetve, 271
