Asztalos István - Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mezőgazdasági földrajza - Földrajzi monográfiák 4. (Budapest, 1960)
III. fejezet: Asztalos István: Az állattenyésztés fejlődése és jelenlegi helyzete
Sertéstenyésztés A sertéstenyésztés a Duna—Tisza közi állami gazdaságokban intenzívebb, mint a termelőszövetkezetekben. Kisebb ugyan részesedése az összes számosállatból, de a hizlalás, a „bacon” nevelés sokkal fejlettebb, az állománysűrűség is nagyobb, a tenyészállat-nevelés jelentősebb. Az állami gazdaságok a tenyésztett fajták tekintetében is előnyben vannak, mert az állomány nagyobb része hússertés, mely jobban szolgálja a hazai és külföldi piacok igényeit, mint a zsírsertés. Az 1000 kh mezőgazdasági területre számított sertés számosállatsűrűség átlagosan 18, de ettől egyes gazdaságok sűrűsége erősen eltér. Vannak gazdaságok, ahol csak 1—3, másutt 45—50 sertés számosállat jut 1000 kh mezőgazdasági területre. Egyes gazdaságokban (tiszakécskei) a sertéssűrűség magas, bár az állomány létszáma nem nagy. A tenyésztésnek mégis nagy a jelentősége, mert elsősorban tenyészállat-neveléssel foglalkoznak, és az állattenyésztés jellegében a sertés az uralkodó (az összes számosállatnak több mint 40%-a). Ez az arány azonban az állattenyésztés egyéb ágainak elhanyagoltságát is mutatja. Fejlett a sertéstenyésztés számos gazdaságban (Gara, Bácsalmás, Hildpuszta, Solt, Városföld, Dánszentmiklós), ami megmutatkozik a magas sűrűségben (26—40) és a nagy számosállat-számban (125—200). Az állami gazdaságokban a koca átlagosan az állománynak 10,5%-a, azonban ettől óriási eltérések tapasztalhatók. Számos gazdaságban nincs koca (katymári, hosszúhegyi, bajai, sződligeti, nagykőrösi, kiskunsági és még néhány kevés sertéssel rendelkező gazdaság), csak hizlalással foglalkoznak; évente sok száz (1957-ben 600—1200 db) hízott sertést adnak át az államnak ill. rajta keresztül a fogyasztóközönségnek. Más gazdaságokban pedig (fehértói, császártöltési, csengődi), ahol nemcsak a hizlalás, sőt nem elsősorban a hizlalás, hanem a szaporítás, a növendékállat-nevelés a tenyésztés iránya, természetesen a koca részesedése magas (30% feletti), jóval meghaladja az átlagot. Kisebb, átlag körüli kocaaránnyal említésre méltó süldőnevelés van még a solti és a hildpusztai gazdaságban is. Említésre méltó még a hizlalás a szakmári, dánszentmiklósi, bösztöri gazdaságban, a „bacon” nevelésben pedig a felsőbabádi és a városföldi gazdaság emelkedik ki. A sertés összes számosállatból való részesedése is az egyes gazdaságok között igen változó; az átlagos 12%-tól jelentős eltérések vannak. A gazdaságok egyötödében 20% feletti az összes számosállatból a sertés. J uhtenyésztés Az állami gazdaságok juhtenyésztése az egyéniekét meghaladja, de a szövetkezetekét nem éri el. A Duna—Tisza közén az állami gazdaságok összes számosállatának 9%-a juh. Ez azonban nem jelenti, hogy mindegyik gazdaságban folytatnak juhtenyésztést. Néhány gazdaságban kiemelkedő a juhászat, több gazdaságban pedig, főként a Duna—Tisza köze É-i részén, egyáltalán nincs. A nagyobb mérvű tenyésztésnek kedvez, hogy számos gazdaság rendelkezik elég nagy kiterjedésű legelőkkel, amelyeket minőségük miatt leginkább a juhászattal lehet hasznosítani. Az 1000 kh mezőgazdasági területre számított átlagos sűrűség 13 juh számosállat, de ettől lényeges eltérések mutatkoznak. Legfontosabb juhte236
